Guzmics válogatott meze a beteg Keringer Zsolton

A Haladás Szurkolói Kör elnöke, Keringer Zsolt a hét elején ismét kórházba került - ez a rossz hír. A jó hír, hogy úgy tűnik, ezúttal enyhébb lefolyású a korábbi betegsége, mint egy évvel ezelőtt volt. A másik jó hír, hogy Guzmics Richárd válogatott mezében fekszik bent. Aki ismeri Keringer Zsoltot, tudja ez mit jelent számára. A sors fintora, hogy az évtizedek óta szinte egyetlen hazai és idegenbeli meccsről sem hiányzó Hali-drukker egy évvel ezelőtt szintén a Haladás-FTC bajnoki előtt került kórházba.

- Tavaly itt bent a kórházban néztem a Fradi elleni 2:1-s diadalt, ez az utolsó hazai emlékem a ferencvárosiakról - mondta Keringer Zsolt.

- Meg persze az, hogy a meccsen a Hali-szurkolók egy nekem szóló molinót feszítettek ki, életem egyik legszebb pillanatát okozva ezzel. Szóval visszatérve az FTC-re. Az utóbbi években elég sok babér termett ellenük, a Magyar Kupában különösen jól szerepeltünk, idegenben kétszer is legyőztük őket. Bár a fővárosiak kerete erősebbnek tűnik, a mi csapatunk egységesebb.

A paksi meccsen apróságokon múlott a győzelmük, ha teszem azt Radó Andrisnak kicsit jobban megy a játék, nyerünk. Hiszem, hogy ezúttal bemennek a helyzetek, és akkor nem lehet probléma, megverjük a Fradit. A szombati és a jövő szerdai, Videoton elleni meccs értékmérő lesz abban a tekintetben, hová juthat el a Haladás a bajnokság végére. Bízom a fiatalosságban, és a szombathelyi szívben, minden szurkolótársamat kérek, hogy drukkoljunk a csapatnak.

Remélem, én is ki tudok menni a meccsre, talán a szombat reggeli infúzió után a doktornő szombatra eltávozást ad. A Haladás 25 éves válogatott hátvédje, Guzmics Richárd különleges ajándékkal lepte meg a Szurkolói Kör elnökét. - Egyik nap bejött meglátogatni "fogadott fiam", Guzmics Richárd - folytatta Keringer Zsolt.

- Közölte, hogy hozott valamit, de először legyek jó beteg, és igyak meg két pohár teát. Azt hiszem rekordgyorsaság alatt csúszott le az ital.Ezután elővette a táskájából a magyar válogatott mezét, de nem akármilyet, hanem ami rajta volt Isztambulban. Szinte szólni sem tudtam az örömtől, nagyon jólesett a gesztusa. Azóta non-stop ebben vagyok, ebben is sétálok, úgyhogy azóta néhányan idebent elég furcsán néznek rám. Mondta is a lányom, ne csodálkozzak, ha ezek után átvisznek a pszichiátriára...