Tériszonyos a hegymászás magyar csúcstartója

Viszont az első magyar, aki teljesítette a Seven Summits sorozatot – olvasható a Csupasport oldalán.

Most már hegymászónak tartja magát?

Dehogy, természet- és sportfotós vagyok, mellette egyszerű nő, aki jelenleg egy svájci egyetem marketingese, de egy londoni campuson van a bázisom. – felelte a 34 esztendős Németh Alexandra, aki május közepén második magyar nőként ért fel a Mount Everest 8850 méter magas csúcsára, s ezzel az első magyar, aki teljesítette a Hét földrész csúcsai (Seven Summits) elnevezésű sorozatot. – Igen, kevesebb, mint négy év alatt a hét földrész csúcsai mellett egyéb hegyeket is megmásztam, de ez még nem jogosít fel arra, hogy hegymászónak tartsam magam.

Miért ennyire szerény?

Ez nem szerénység, egyszerű tény. Londonban élek több, mint tizenkét éve, közben pedig elkezdtem fotózni, majd 2012-ben alapítottam egy fotós céget, s elsősorban sportképeket készítettem. Aztán még annak az évnek a márciusában három hétre elutaztam a Himalájába, hogy rendbe tegyem az életem, feltöltődjek, kilépjek a civilizáció kényelméből, de azért a kamerámat magammal vittem, s a hegyeket kezdtem fotózni. Felmásztam a Gokyo Ri valamivel több, mint ötezer-háromszáz méteres csúcsára, de csak azért, hogy megörökítsem a napfelkeltét, hogy lássam, amint az első sugarak beterítik a Mount Everestet. Eszembe sem jutott, hogy komolyabban hegyet másszak, de később sem, amikor Skóciában jártam kempingezni vagy az Alpokban az osztrák-svájci határon. A képeket feltettem a weboldalamra, és azon kaptam magam, hogy különböző galériák ajánlanak nekem kiállítást, később pedig munkát.

Mikor váltott a mászásra?

Rengeteget utazom a világban, és 2014-ben megfogant egy gondolat a fejemben, hogy a Seven Summits sorozatban lemérhetem a teljesítőképességem határát, nem mellékesen a csúcsokról kitűnő képeket készíthetnék, olyanokat, amelyeket senki más, vagy csak nagyon kevesen.

Belevágott azonnal?

Sokat nem gondolkodtam, de azért mérlegeltem, számítgattam, mégis hogyan kezdjem el. Annyiban biztos voltam, hogy nem a legnehezebbel, nem a Mount Everesttel indítok. Nézegettem, melyik csúcson mikorra tehetők a kedvező feltételek, mennyire jó az időjárási ablak a mászásra, s mindent összevetve két hónappal később már az Elbrusz tetején fotóztam. Sőt ugyanabban az évben jártam Afrikában a Kilimandzsáró, illetve az Antarktiszon a Vinson csúcsán, na és a Mount Blanc-on is egyedül, bár utóbbi már nem tartozik a sorozathoz.

Három földrész csúcsa után bízott a sikerben, hogy minél gyorsabban felérhet a hét kiemelt hegyre?

A gyorsasággal egyáltalán nem foglalkoztam, elvégre időközben jártam a Matterhornon az Alpokban és az Ama Dablamon a Himalájában. Előbbin tavaly szeptemberben, de nem akartam dicsekedni a sikeremmel, mert a néhány nappal korábbi tragédiában egy magyar mászó halt meg. Az Ama Dablam expedíció pedig nem sikerült, de a saját káromon rengeteget tanultam. Többet nem követem el azt a hibát, hogy az olcsóságot veszem figyelembe. Egy szerb expedícióhoz csatlakoztam, és a hegyen szembesültem olyan apróságokkal, mint a hiányos felszerelés, illetve a kommunikációs eszköz hiánya, vagy éppen a hegyi vezető nem járt azokon a csúcsokon, amelyeket előzetesen hirdettek. Bosszantó, mert akár tragédiával is végződhetett volna ez a felelőtlenség. Az Aba Dablam ugyanis rendkívüli felkészültséget igényel, a sikeres mászáshoz szinte végig tökéletes idő szükséges, s egy apró széllökés is végzetes lehet.

Naponta közlekedett a helikopter, amellyel szerencsétlenül járt hegymászókat hoztak le a hegyről, egyeseket holtan.

Az időjárással nem volt szerencsénk, a kettes táborig jutottam, mivel azonban a szél egyre erősebben tombolt, jobbnak láttam lejönni.

A hét legmagasabb

Geológiai értelemben hat kontinens az elfogadott, de kiterjedése és mászási lehetőségei miatt a magaslati hegymászásban Észak- és Dél-Amerika külön földrésznek tekinthető. A Seven Summits sorozatot elsőként az amerikai Richard Bass teljesítette 1985-ben, s bár korábban kilenc csúcs szerepelt a listán, később Reinhold Messner véglegesítette. A Mount Everesten oxigénpalack nélkül elsőként csúcsra érő olasz hegymászó ugyanis hét magaslatra szűkítette a listát, mivel időközben elfogadottá vált, hogy a Kaukázusban, Grúzia határán elterülő Elbrusz nem Ázsiához, hanem Európához tartozik, így viszont a Mont Blanc (4808 méter) kiesett a körből, illetve az Ausztrália és Óceánia térségben a Puncak Jaya (4884 méter) kiszorította a Kosciuszkót (2228 méter).

Németh Alexandra csúcsmászásai a Reinhold Messner által kijelölt hetes listán.

Európa – Elbrusz, 5642 méter, 2014. június 14.

Afrika – Kilimandzsáró, 5895 méter, 2014. szeptember 14.

Antarktisz – Vinson, 4892 méter, 2014. december 6.

Észak-Amerika – Denali, 6194 méter, 2015. június 15.

Dél-Amerika – Aconcagua, 6961 méter, 2016. január 2.

Ausztrália,Óceánia – Puncak Jaya, 4884 méter, 2017. március 19.

Ázsia – Mount Everest, 8850 méter, 2018. május 18.

Ekkorra azért a Denalin már megedződött, nem?

Végül is Alaszkában sem volt könnyebb. Keményen készültem, mert a szél és a gyorsan változó időjárás alaposan próbára tesz. 2015 nyarán tízen voltunk az expedícióban, kilenc férfi mellett kellett helyt állnom, ráadásul a Denalin csak a tiszta mászás engedélyezett, vagyis minden táborban fel kell állítanod a sátrat, majd lebontani, a köteleket magadnak kell rögzítened, emellett úgy húsz kilós hátizsákot húzol magad után a szánon, és senkit sem érdekel, hogy nő vagy. Végül is az időjárás kedvezett nekünk, így megvolt a negyedik hegyem is a sorozatban.

Következett Dél-Amerika?

Az Aconcaguára még annak az évnek a végén indultam, ráadásul egy kínai nő visszamondta az expedíciót, így a hegyi vezetővel maradtam párban.

A karácsonyt az alaptáborban töltöttük, elvonultam egy szikla mögé, és kibontottam a dobozt, amit indulás előtt kaptam a barátomtól.

Személyes fényképek és apróbb ajándékok voltak benne, s ez plusz energiát adott a folytatásra, mert a csúcstámadásnál demotiváló volt, hogy egy másik expedíció tagjai folyamatosan fordultak vissza a brutálisan erős szél miatt. Végül január másodikán felértem a csúcsra, majd másik útvonalon ereszkedtünk le, de annyira kimerültem, hogy alig maradt erőm beesni a sátorba. Belázasodtam, azt hittem lázálmom van, mert magyarok hangját hallottam a sátram előtt, aztán kiderült, valóban ott volt egy fiú és egy lány, akik szintén az Aconcaguára tartottak.

Egyre lelkesebben beszél a hegyekben történt eseményekről. Életveszélyes helyzetben sem pánikol?

A hétköznapokban szeretek sokat beszélni, de a hegyen maximálisan koncentrálok, különösen olyan helyeken, ahol a tériszonyom miatt fokozottabban kell figyelnem.

Tériszony? Mit keres akkor öt, hat vagy nyolcezer méteren?

Ez van, valójában csak a Puncak Jayán éreztem, amikor sziklán másztam, de így is magabiztosan mozogtam, gyorsan emelkedtünk, csak a végén a szakadék feletti átkelést hagytam volna ki. Végül elsőként értem fel a csapatból, megelőztem öt férfi mászótársamat és a hegyi vezetőnket, de gondoltam bevárom őket, mert egyedül nem jó ünnepelni.

Landolás után csúcstámadás

Indonéziában két lehetőség áll rendelkezésre a Puncak Jaya megmászására. A hozzávetőlegesen négyezer méteren lévő alaptáborig négy-öt nap gyaloglással lehet eljutni a dzsungelen keresztül, de a polgárháborús állapotok miatt a hatóságok ezt nem engedélyezték. Maradt tehát a helikopteres utazás, csakhogy a rossz időjárási körülmények nem tették lehetővé a landolást, így a Németh Alexandrát szállító gép másnap újra próbálkozott, majd a magyar hegymászónővel reggel 8-kor közölték, indulhat a csúcstámadás, mert később bizonytalan az időjárási ablak.

A végére hagyta a legnehezebbet.

A Mount Everest hathetes expedíció volt, de addigra megtanultam, olcsó céggel nem megyek. Éppen ezért az amerikai Michael Hamillt választottam vezetőnek, korábban már hatszor járt az Everest csúcsán, a Vinsonon szintén segített, szóval tudtam, a biztonságra törekszik, a felelőtlenség nála kizárva. Számomra új taktikával próbálkoztunk, de a tudásában maximálisan bíztam. Aludtunk a kettes táborban, majd a hármasban csak egy-másfél órát töltöttünk, s visszatértünk a kettesbe, végül az alaptáborba. Rettentő erősnek éreztem magam, ezért idegörlő volt az egy hetes várakozás, végül május tizennyolcadikán felértem, felemelő érzés volt.

Borítókép: Csupasport