Teltházas koncertet adott Szarka Tamás (videó)

Ki az a Szarka Tamás, aki megtölti egy kedd este Budapest egyik legnagyobb koncerttermét?

Hiába van négy évtizede a színpadon, a közönség inkább úgy ismeri, mint a Ghymes együttes énekesét, hegedűsét. Szarka Tamás Kossuth-díjas, játszott együtt Al Di Meolával, és nem ez volt az első alkalom, hogy Miklósa Erikával közösen adott elő saját szerzeményeiből.

Mindezek ellenére azt mondanánk, hogy őrültség meghirdetni egy január hetedikei, keddi Szarka Tamás koncertet. Végül a teltházas fellépés a port.hu szervezőit igazolta.

A siker nem maradt el, örömzenélés volt a javából.

Aki volt már Ghymes koncerten, és azokkal az elvárásokkal érkezett, bizony csalódnia kellett. Igaz, Tamás konferálásai helyenként most is olyanok voltak, hogy azokon csak ő maga derült jókat, de a közönség gyorsan reagált ezekre is. Érezni a spontaneitást, és látszik, hogy ez magával ragadja a nézőtéren ülőket. Nincsenek előre megírt poénok, ezért néha nem úgy sülnek el, ahogy azt egy profi előadótól várnánk, de ettől lesz egyedi, ettől lesz olyan „szarkatamásos”. Mondhatjuk, hogy nem volt ez máshogyan a Ghymes-nél sem, de inkább engedjük el ezt a szálat és foglalkozzunk a zenével. Semmi különös, csak olyan, mint, amit az elmúlt négy évtizedben megszoktunk Szarka Tamástól. Felcsendültek a régebbi dallamok is, a Tánc a hóban után persze a közönség vastapsa sem maradt el. Aztán jöttek az újabb nóták, Először A tűzijáték zenénél című dalánál voltak érezhetőek a MÜPA előnyei: Szarka Tamást hangosan kell hallgatni!

Aztán jöttek a legújabb nóták a Sósósó című lemezről, amit hallhattunk már a Nemzeti Színházban is, van lemezen is, szól a kocsiban, dübörög amikor Szarka Tamás rappel, de nem az igazi. Honnan tudhatjuk, hogy a kocsiban hallgatni nem az igazi? Onnan, ha ott voltunk a Müpában. Tér kell és hangerő ezeknek a dallamoknak, méghozzá olyan profin kialakított tér, mint a zene templomában van.

Lehet egy koncert jó, élvezheti a közönség akkor is, ha a zenészek „csak úgy eljátsszák a dalokat”, de sokkal jobb, ha esetleg élvezik is, amit csinálnak. Mondhatjuk erre, hogy halandó zenész el tudja játszani, hogy neki ez öröm, akkor is, ha éppen kedve sincs zenélni.

De a gyerekek őszinték, márpedig ezen a kedd estén a gyerek kórus végigtáncolta a műsort, holott őket énekelni hívták. A zenésztársak is kitettek magukért, ahol hagyta őket Szarka improvizálni, ott is érezhette a közönség, hogy ez az este másról szól, különleges élmény ez közönségnek, zenésznek. Tényleg örömzenélés volt, ahogy Tamás az elején felkonferálta.