Jól érezte magát Szombathelyen Csordás Csaba

A kezdet

Csordás Csaba szülővárosában, Kecskeméten kezdett el futballozni. Aztán kalandos pályafutásba kezdtett, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy az egész országot bejárta. Kecskemét után játszott a BVSC-ben, az MTK-ban, Újpesten, Veszprémben (NB II.), Pápán (NB II.), Celldömölkön (NB II.), Siófokon, Székesfehérváron, Sopronban, a Vasasban, majd ismét Kecskeméten (NB II./NB I.), ismét Siófokon, és ismét Sopronban (NB II.) – végül 2012-ben az ausztriai Kohfidischbe igazolt, így profi pályafutása véget ért. A „számláló” 287 NB I-es meccsnél, 45 NB I-es gólnál állt meg – ami azért tiszteletet parancsoló adat.

– Mindig futballista szerettem volna lenni, apám is labdarúgó volt, ebben a közegben nőttem fel, nem is gondolkodtam civil foglalkozásban, mindent a focira tettem fel – elevenítette fel a kezdeteket Csordás Csaba. – És nyugodtan mondhatom, jól döntöttem: amit magyar szinten el lehetett érni a futballban, azt elértem. 1999-ben az MTK-val bajnokságot és Szuperkupát nyertem, 2005-ben a Sopronnal, 2011-ben pedig a Kecskeméttel lettem kupagyőztes. Szülővárosom csapatával, a Kecskeméttel 2008-ban feljutottunk az NB I.-be. Végigjártam a korosztályos válogatottakat: az U17-es csapattal részt vehettem a franciaországi Európa-bajnokságon, az U21-es együttessel pedig a malajziai világbajnokságon. Amit egyedül sajnálok, az talán az, hogy a felnőtt válogatottság kimaradt a karrieremből. Lothar Matthäus szövetségi kapitánykodása alatt voltam ugyan kerettag, de sérülés miatt a debütálás elmaradt. De azt hiszem, hogy nem lehetek elégedetlen a pályafutásommal.

– Kétségtelen, hogy sok csapatnál megfordultam – folytatta Csordás Csaba. – Ám arra büszke vagyok, hogy egyetlen klubomtól sem rúgtak ki. Ugyanakkor több egyesület is éppen akkor ment csődbe, került nehéz anyagi helyzetbe, amikor éppen ott játszottam – így történt például a BVSC-nél, Székesfehérváron, vagy éppen Sopronban. De mindenhol jól éreztem magam, mindenhol sikerült beilleszkednem. És a sok klubváltásnak van egy komoly előnye is: ma bármerre járok is az országban, mindenhol vannak régi csapattársak, barátok, akik szívesen látnak, akikkel jó találkozni – ez felbecsülhetetlen érték.

Így került Vas megyébe

Csordás Csaba akkor költözött Vas megyébe – először Jákra, majd Szombathelyre –, amikor Ausztriába igazolt. Az Illés Akadémiára egy véletlen, szerencsés találkozásnak köszönhetően került. A fiát nézte meg éppen egy Bozsik-tornán, amikor találkozott az akadémia vezetőivel, akik rögtön munkát ajánlottak kora egyik legjobb támadójának, szélsőjének. – Mindig tudatosan képeztem magam, készültem az edzői pályára – árulta el Csordás Csaba. – Ennek megfelelően megvoltak a szükséges papírjaim, hogy dolgozhassak az utánpótlásban. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába, egyre komolyabb feladatokat kaptam, amit igyekeztem sok munkával, jó eredményekkel meghálálni. Büszke vagyok egyebek között arra, hogy több, nálam nevelkedett fiatal bemutatkozott az élvonalban, valamint a korosztályos válogatottakban. Örömmel dolgoztam a Viktória női csapatánál is vezetőedzőként, kétszer is bronzérmet szereztünk. Mint ahogyan szívesen lettem Mészöly Géza segítője a Haladás NB I-es csapatánál – sajnos ez a munka rövidre sikeredett, de a lekiismeretem tiszta, igyekeztem legjobb tudásom szerint elvégezni a rám bízott feladatot. Nem tagadom, soha nem is tagadtam, hogy szeretném magam kipróbálni felnőttcsapatnál. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy hat év után távozom az Illés Akadémiáról. Nem volt könnyű meghoznom a döntést, de a fejlődésem, előrelépésem érdekében szükség van erre a lépésre. Sokat köszönhetek az akadémiának. Vannak lehetőségeim, amelyek a nyáron, a szezon befejezte után realizálódnak. Addig feltöltődőm. Én azok táborát erősítem, akik hisznek abban, hogy a magyar futballban benne van a fejlődés, az előrelépés lehetősége – persze csak kemény munkával. Végigjártam a szamárlétrát, folyamatosan tanulok, megvan az A licencem, a következő projekt pedig a Pro licenc megszerzése lesz.

– Nagyon nehezen hagyom itt Vas megyét, rengeteg baráttól kell majd elbúcsúznom az elkövetkező néhány hétben – folytatta Csordás Csaba. – Szombathely is kellemes, élhető város. Még 41 esztendősen is futballozom, a megyei II. osztályban, Szentpéterfán játszom – ott is nehéz szívvel adom majd le a szerelésemet, mert egy nagyon jó közösség fogadott be. Egyébként a futball még mindig örömet okoz, egy ideig nem is szándékozom szögre akasztani a csukát. 1995-ben, alig 18 évesen hagytam el Kecskemétet, és – leszámítva szűk négy évet – távol voltam az otthonomtól; ideje már hazatérnem.