helyi arcok-Fentős Eszter

2018.02.06. 14:49

A felelősség vállalásával a nőiségünkben, az anyaságunkban, az életünkben

 Fentős Eszter különleges asszony. Gyermekei nevelésén kívül anyatársainak segít eligazodni rohanó világunkban, hogy megtalálják a természetességhez, népi hagyományokhoz, jó szülésélményhez, s saját magukhoz közeli utat.

Gulyás Regina Olimpia

Nem csak a legkisebbekkel, de édesanyjukkal is foglalkoznak az összejöveteleken Fotó: Archív/ Szendi Péter

Azt, hogy pontosan mivel foglalkozik Eszter, nehezen lehetne csak kategorizálni. Mindenesetre az anyaságtámogatás erősen kötődik munkáihoz. Így ír magáról az egyik általa hirdetett Facebook-eseménynél: Elsősorban édesanya vagyok, végzettségemet tekintve óvónő, önkéntes szoptatási segítő, dúla. Tanultam fejlesztőpedagógiát, magyar műveltséget, hagyományt stb. Kilenc éve segítek más édesanyáknak is Fészek Körben Körmenden.

Erről a sokszínű tevékenységi körről, az otthonszülésről, valamint a sajtkészítésről és önfenntartásról is beszélgettünk vele egy tavaszias januárivégi napon. Ahogy beléptünk Eszterék házába, mintha lelassult volna egy kicsit az idő, ahogy megcsapott minket a kellemes füstölőillat. Nyugalom árasztott el minket, mely az egész beszélgetésünket végig kísérte.

Fentős Eszter világa nyugalmat áraszt magából. Fotó: Szendi Péter/ Archív

Mindig meghatározó része volt az életednek a testre, természetre való figyelés?

Mai világban eltávolodtunk már a természettől, saját magunktól és a Teremtőtől. Én viszont még emlékszem arra, amikor a nagymamám imádkozni tanított. Azt is a családtól láttam, hogy viszonyuljak a természethez, az állatokhoz. Nem kellett semmit mondani, éreztem. A Gyermek olyan, mint egy szivacs, könnyen be tudja fogadni a nem verbális kommunikációt is. Ehhez tanultam pszichológiát, óvodapedagógiát, fejlesztőpedagógiát.

A női és anyai szerep kérdése is foglalkoztatott. Amikor még Váton laktunk, engem nagynénik vettek körül. Láttam, hogy szoptatják az unokatestvéreimet. Sokaknak az, hogy nőket látnak anyaszerepben minimális volt. Vannak, akik csak a Vészhelyzetből értesülnek a szülésről, az tényleg vészhelyzet. Az szülés pedig nem mindig ilyen, ritkán ilyen. El kellene fogadni, meg kellene erősíteni magunkban, hogy arra is ki van találva a testünk, hogy szeretkezzünk, megfoganjunk, kisbabát növesszünk, őt a világra hozzuk, anyatejjel tápláljuk…. s mindezt élvezni tudjuk, örömmel éljük meg. Elvesztettük a hitünket ebben.

Tanulmányaim során foglalkoztam a pre-, peri- és posztnatális (szülés előtti, közben és azt követő) folyamatokkal. Azzal, mi a természet által szabott út, valamint melyek azok a gátak, amik ilyenkor megjelennek, beszűrődnek, ezeket hogyan lehet kiigazgatni. Egy nemrég elkészült dolgozatomban arról írtam, hogy hogyan segítették a nőt egymást, hogy készítették fel a lányokat.

Hogyan indult el az ehhez a témához kapcsolódó Fészek kör, mi történik az összejöveteleken?

Eszter a Fészek kör tagjaival. Fotó: Archív/ Szendi Péter

9 évvel ezelőtt indult. Háttere a korábban elmondott anyaszerepi idegenség volt, indíttatása pedig az, hogy a fővárosba kellett járni, ha az ember olyan programra akart menni, ami neki szól és a gyermekét is magával viheti. Rajtunk is múlik ez.  Ha anya leszek, nem kell feltétlenül elszigetelődnöm.

Az anyukák éhesek a minőségi – mai, divatos kifejezéssel élve- énidőre. Bőven törődnek eleget a gyermekekkel, ezek az alkalmak a kikapcsolódást szolgálják. Az embernek van egy belső igénye arra,  hogy hasonszőrűekkel együtt legyen, és kiszellőztesse a gondolatait. De ne kompenzálva (vásárlás, miegyéb). És ne legyen a kisbaba „útban”. Vele mehessen, hiszen ők valamilyen formában egyek még…

A Fészek körben különböző, az anyasághoz kapcsolódó előadásokon vehetnek részt az anyukák (nem csak helyiek). Januárban az intimtorna volt a téma, februárban pedig a családállítás lesz.

Ehhez kapcsolódnak a Tejúton összejövetelei. Ennek elején szoptatástámogatásról beszélünk. Szükség van erre. A Tündérduruzsoló pedig játék a gyermekekkel. Sokaknál például kérdés, hogy mi történik akkor, ha elesik a gyerek, akár ezt is mondókával lehet kezelni. Hintáztatni, lovagoltatni lehet egy kétévest is. Nem evidens sajnos, hogy mit lehet játszani a kicsi gyerekekkel. Ezért nem lehet senkit hibáztatni. Olyan, mintha ott lennénk a gyümölcsöskertben. Ott vannak a fák, csak senki nem tudja, hogy megehetjük róluk a gyümölcsöt.

Tündérduruzsoló

A Tündérduruzsoló egy olyan foglalkozás, csoport, ami elsősorban a kisbabásoknak, kisgyerekes édesanyáknak, szülőknek szól.

A kicsiknek ölbéli, kisbabás, kisgyerekes mondókázós, dalolós játékok, egy kis kézműveskedés, egy mese és egy kis szabad játék.

A kísérő felnőtteknek bekapcsolódás a játékba és beszélgetés.

TündérDuruzsolón a gyerekekkel való foglalkozáson, játszáson túl igyekszünk a dolgok jobb megértését, átélését segíteni magunknak, felnőtteknek. Vagyis adott helyzeteket is megbeszélünk, megbeszélhetünk: dacreakciók, fokozott mozgások, szétszórt figyelem, társas viselkedés kicsiknél, hányszor lehet elmondani ugyanazt a mondókát vagy mesét… és megannyi hasonló kérdés. Hogy tudjuk mi miért van, mit miért teszünk, milyen választási lehetőségeink vannak.

És hogy miért Tündér és miért Duruzsoló?

Tündér azért, mert a kicsikben még elevenen működik a tündérség. Érzékelnek. Olyat is, amit mi már nem vagy alig.

Duruzsoló pedig azért, mert a hanggal, a ritmussal, a dallammal ezt életben lehet tartani, nyilvánvalóbbá lehet tenni.

 TündérDuruzsoló az Istárlánc facebook-oldalon

Ha jól tudom, a Fészek körben lehetőség van kézműveskédésre is. Kérlek, mesélj nekünk erről!

Nem csak a legkisebbekkel, de édesanyjukkal is foglalkoznak az összejöveteleken Fotó: Archív/ Szendi Péter

Ez közös idő az anyáknak, ahogy a hagyományokban is volt. Most a hideg, sötét, hó idején – Eszter nagyot nevet, tekintve, hogy nyitott ablaknál beszélgetünk, a jó idő okán- a szokás az volt, hogy összeültek az asszonyok, fonóba jártak, Kinti munka a hideg miatt nem volt. Fontak szöszből, aprólagos kézimunkát folytattak. Ebbe bele tud meredni az ember, közben ott vannak a nőtársai, így emelkedett hangulatú beszélgetés, kevésbé szerencsésen pletyka is kialakul. Viszont ha egy tiszta kapcsolódásnak szenteljük a figyelmet, egymást tudjuk lelkesíteni, erősíteni, támogatni. Megértéssel, együttérzéssel…

Volt egy olyan alkalom még az elején, hogy mindenki hozta a lányát a tojásfestésre. Bele sem gondoltak, hogy a tojásokat azok festették régen, akik tudtak tojást növeszteni – a méh és a magzat olyan, mint a tojás. Mondtam a kicsiknek, hogy az jöhet, aki már tudja, mi ez. Először csalódottak voltak a szülők is, de jó beszélgetés alakult ki belőle. Az anyukák méhviasszal festették a tojást, a gyerekek pedig játszottak.

Eszter sokat mesélt az anya-és nőszerepről. 

Régen, ha férjhez mentél el kellett siratni a lányos koszorút. Tiszta dráma az összes ilyen sirató. „Biztos ahhoz akarják hozzáadni, akit nem szeret”- mondják gyakran. Nem, a leányságot kellett elsiratni. Innentől kezdve ment asszonynak. Mint a mai workshopokon „engedd el a régit, hogy be tudd fogadni az újat”.  Onnantól, hogy az ember családot vállal, kitolja a határait.  Az évek során folyamatosan csak növök,tanulok. Nem mennék vissza fél évet sem. Rengeteg tapasztalat van mögöttem. a fájdalmak is hozzátartoznak.

Renitens vagyok- mondta. A különcség viszont megdőlni látszik akkor, mikor kettesben beszélget az édesanyákkal. Gyakran nem merik bevallani, hogy szimpatikusak nekik Eszter nézetei. Kétszer szült otthon, bár a kórházban szülést is kipróbálta. Azt mondja, a jó szülés hozzáállás kérdése. Ilyenkor a nő végtelen nyitott testileg, lelkileg, szellemileg. Egy néprajzi gyűjtés szerint: a kinyílási és kitolási szakasz közti látens rész önkívületi időszak, a hagyomány azt mondja, ekkor megy el az anya a lélekért, s eztán indul be a toló szakasz. Aki melletted van, annak minden mondata beivódik ilyenkor. Amit ott mondanak, alapvetően meghatározhatja, hogy indulsz el az anyaságban.

A szülésnél ma gyakran alárendelt szerepben vannak az anyák. Szüléskísérésen is tapasztalt olyat Eszter, hogy az anya aktív szereplője a szülésnek. Ő és a magzat a irányít, figyelmen kívül hagyhatatlan kapcsolat és kommunikáció van köztük. Ilyenkor a gyermek nem csak nyugalommal születik meg, de aktív részese is a saját születésének. A szülés alatt az anya a magzatot is közvetítheti.

Mi mindennel foglalkozol jelenleg a Fészek körön kívül?

Próbálok kevesebbet vásárolni. Amit tudok én magam megcsinálni, azt szeretném. Amikor a kisfiam 6 hónapos lett és az anyatejen kívül elkezdtünk más is enni adni, fontosnak éreztem, hogy egészségesen tápláljam továbbra is. Én sok kólához, csokihoz jutottam annak idején. A fő motíváló erő ő volt. Egy idő után úgy voltam vele, hogy nekem is úrrá kell lenni magamon, és egészségesebben szeretnék élni.  Elkezdtem tudatosabb lenni. S egyre tágabban gondolkodom, hisz ezen a Földön az unokáim is egyszer élni fognak. Szépen a magam tempójában haladok. Ahogy nyitott vagyok valami új ismeretre, úgy lépek egy újabb fokra. Így Az más, ha rá van erőltetve az emberre.

Így jött a sajtkészítés?

Ezzel még a volt férjem kezdett foglalkozni. Mivel az állatok kint voltak egész nap a legelőn, nem volt szagos, tiszta sajt volt. Később bementem a boltba sajtot venni, aztán azt mondtam, hogy inkább elkészítem… Nagybátyám tehenes, tőle hozom a tejet.

Kenyeret is magam csinálom itthon. Nem mindig, van,vásárolnom kell. Van egy határ, amit az ember saját ereje, ideje elbír. De igyekszem.

Többeknek kellene ráébredni, hogy nem élhetünk pazarlóan, mert ez a dolog már a határait kezdi feszegetni. Itt nem tudod azt megcsinálni, hogy valamennyi ember ezt csinál, a többi meg mást, mert egy bolygón élünk. Én azt látom, hogy egyre többen nyitottak erre. Nehezen jutunk el oda, hogy tegyünk is érte, s egyre többet kellene. Az nagy rugó, hogy gyereke lesz valakinek – növeli a felelősséget. Viszont ha erről őszintén beszélsz, jobb óvatosan, mert megijeszteni senkit nem akar az ember. De a tények azok vannak…

Folyamatosan azt látom, hogy falusi gyermek is rácsodálkozik a dolgokra. Állat sincsen már szinte sehol, vidéken is mennek nézni a tyúkokat más helyekre.

Szerinted egy önfentartóbb élet ma mennyire kivitelezhető a rohanó világban?

Visszafordítom a kérdés, ez a rohanás meddig fenntartható? Ebben senki nem érzi jól magát, csak kompenzálás folyik. Olyan, mint a Csillagszemű Juhász meséje. Mi is az arany tóval és a gyémánt palotával vagyunk megkínálva, de van-e  csillagszemünk, hogy átlássunk a dolgokon… A népmesékben igazi bölcsességet őriztek meg az őseink…  És ott vannak még a mi, női meséink is, pl. A szorgalmas és a rest lány, a Cerceruska stb. Ezek eredetileg nem gyerekaltatók. Pontosan hogy az életről adnak tanítást.

Egy tanító mondás szerint: száraz ágon az éhségtől, gyümölcsös ágon a jóllakottságtól nem csiripelnek a madarak. Ilyen erdőt akarunk?– tette fel a nagy kérdést Eszter beszélgetésünk zárásaként. – Mi vagyunk a felelősek a saját csiripelésünkért és a következő nemzedékért.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában