Igazi tavaszi disznóölés volt a Csömötei szőlőhegyen

Aki kilátogatott szombaton a Csömötei szőlőhegyre, annak páratlan élményben lehetett része, mi érkezésünk után tíz perccel már a vesevelős böllérmájat falatoztuk a verőfényes tavaszi napsütésben a kőszegszerdahelyieknél, és csak azért nem ettük degeszre magunkat mindjárt, mert tudtuk, máshol is legalább ilyen jó szívvel fognak kínálni. Így is lett.

Az ötödik pincés-kemencés böllérverseny eredetileg március 3-án lett volna, de az időjárás közbeszólt, így a szervezők három héttel eltolták az eseményt. A döntésnek ugyan két csapat áldozatul esett – ők nem tudták vállalni az új időpontban a megmérettetést – de 14 csapat így is elindult.

14 disznót vágtak

Reggel fél hétkor a tájháznál levágták a 14 disznót. Minden csapat maga intézte a vágást és a bontást is. Nem csak gázperzselővel, de a közönség kedvéért hagyományos módon, szalmával is pörzsölték a disznókat.

Míg az asszonyok és lányok rózsaszín malacfülekben sürgölődtek körülöttünk, a rotyogó kondérok mellett beszélgettünk Horváth Tiborral, a kőszegszerdahelyi csapat böllérével. Mint megtudtuk, Tibornak szakmája a böllérkedés, ha a most hétéves fia, Bendegúz is beletanul, akkor ő lesz a negyedik generáció a családban, aki le tud majd vezényelni egy disznóölést. A csapatban ugyanis mindenki tudja a dolgát, van felelőse a hurkának, és van a toroskáposztának is.

Az idei különlegesség náluk a kemencében sült, leveles tésztába göngyölt hurka volt – árulta el.

Pincés-kemencés böllérverseny

– Böllérverseny sok van, de pincés-kemencés csak egy van az országban – hangsúlyozta Virág János, Lukácsháza polgármestere fél 12 előtt pár perccel tartott köszöntőjében, és mindjárt három dicséretet is kiosztott: egyet az időjárásnak, egyet a szervezőknek, egyet pedig a csapatoknak. Bejelentette továbbá, hogy idén nemzetközivé vált a fesztivál, hiszen a 950 kilométerre lévő erdélyi testvértelepülés, Csíkkozmás is kiállított egy csapatot.

– Mi is ugyanazokat az ételeket készítjük el, mint a többiek, csak más ízesítéssel. Annak ellenére, hogy száz éve van köztünk egy határ, lélekben és érzésben egyek vagyunk – fogalmazott Szántó László polgármester.

Viszont nem először, hanem már a kezdetektől képviselteti magát Gyöngyösfalu. Nem is akárhogy, hiszen tavaly ők győzték meg leginkább a zsűrit, így választhatták volna, hogy csak kiállítóként vesznek részt az eseményen, ám ők idén is vállalták a kihívást, így ismét versenybe szálltak. Hatalmas rendezvénysátrukat a tavalyi győztesnek kijáró helyen, a kilátó mellett állították fel, és ezúttal, ha lehet, még jobban ráerősítettek a hagyományokra, így nem sörpadokon, hanem régi bontószékeken tálalták a finom falatokat, sőt még a falusi kanász egykori 130 éves disznóhívó kürtjét is elhozták.

Tojásfestés

– Egy hét múlva húsvét van, nagyanyáink virágvasárnap már festették a tojásokat – mesélte a sátorban Tamásné Geröly Mária, aki a tojásírás tudományát az édesanyjától tanulta. Most az érdeklődök maguk is belemárthatták az írókát a méhviaszba és aprólékos technikával autentikus gyöngyösfalui mintákat rajzolhattak a tojásokra.

Nemcsak a tojásfestőknek kellett ügyelni a részletekre, hanem a csapatoknak is. A gyöngyösfaluiak harmincfős stábjában csak arra volt külön négy-öt ember, hogy a vendégeket már a sátorba lépés előtt megkínálják egy kis velőskenyérrel, töpörtyűvel, vagy éppen specialitásukkal, a paprika nélkül készült bajor kolbásszal.

– Mivel civil ruhás zsűritagok is portyázhatnak a fesztiválon, minden vendéget úgy kezelünk, mintha zsűritag lenne – mesélte dr. Németh Csaba. A vendégek kényeztetésére persze máshol is sokat adtak. A kőszegi csapat például egy szalmaággyal készült azoknak, akik elfáradtak az egész napos disznótoros vándorlásban, A perenyei, meg a győrvári csapat pedig szabályos szőlőhegyi diszkót csapott, zenészekkel és persze tánccal.

A rendezvénysátorban délután Kaczor Feri, este pedig a Stage zenekar gondoskodik arról, hogy le legyenek dolgozva a zsíros falatok.

Nem csak a vendégek részesültek különleges bánásmódban, de maguk az ételek is. Az oszkói csapat a disznó farkát is megsütötte, a gencsapátiak pedig a disznó bőrét kínálták kis tálkákban, mintha csak chips lenne.

A szigorú zsűri végül Győrvár csapatának a teljesítményét ítélte a legjobbnak, de persze, senki nem távozott lógó orral, mert ahogyan Horváth Tibor kőszegszerdahelyi böllér megfogalmazta: A versenyre mindenki a közösség miatt jött, azért, hogy együtt legyenek, és ez már önmagában egy fődíj.