Külcsín és belbecs: a ruha vagy nem a ruha teszi ma az embert?

Milyen hatással vannak a közösségi oldalak – mint a „nagy kirakatok” a lelkivilágunkra?

Csány Péter atyát, a szalézi plébánia vezetőjét kérdeztük a lehetséges okokról, illetve arról, hogy lehet ezt visszaforgatni az egészséges törekvések irányába.

Az értékrend nagyon lényeges.

Hogy egy személyiség ne csak a külsőségekre legyen építve, hanem az építkezés belülről kifelé történhessen, hiteles nevelés szükséges, elsősorban a rendezett, ápolt külsőre biztató családi tanácsok, mi illik, mi nem illik; aztán megfelelő iskolai szabályok, szerintem a templomba járás is egy lelki erőmű. Én legalábbis megtanultam úgy figyelni a miséken, hogy az nekem adjon valamit, hogy töltekezhessek – halljuk Péter atyától. – Engem még úgy neveltek, hogy „nem a ruha teszi az embert”. Ma viszont azt látjuk, hogy „a ruha teszi az embert”. Nem baj az, hogy az első megítélés a külső alapján történik, csak ne legyen „elítélés”. A megjelenés csak egy első lépés, nem szabad beleragadni. Ne bízzak meg munkával egy építkezési vállalkozót, mert nem öltönyben és drága, márkás autóval jött? A technikát okolom azért, hogy a külsőség „minden” lett. Olyat mutathatunk magunkról, amilyet csak akarunk, lehet tupírozni, soványítani, napszemüvegeket tenni. A Facebookra úgy kerül ki egy kép, hogy előtte százat fotóztunk, abból választjuk ki a legjobbat.

Szeretett jól kinézni

Minden fiatal átesik különböző öltözködési korszakokon. Péter atya arról is mesél, ő maga hogy jutott el kamaszkorában az egyszerűen kényelmes viselettől a provokatív, figyelemfelkeltő, márkakereső megjelenésen át oda, hogy 20 év fölött már szeretett elegánsan öltözni.

- Nyolcan voltunk testvérek, én voltam a legkisebb. A reggeli nyolcas miséken szerettem jól kinézni. Nem a párválasztás miatt, hanem mert így éreztem jól magam. Amikor hivatást választottam, megállt bennem az egész, fontos volt, de már nem elsődleges, hogy mit mutassak, belülről építkező személyiség lettem.

Aki látszólag a külsővel foglalkozik

Talán ehhez nem is kell papnak lenni, egészséges esetben – a családból és a környezetből hozott minták beépülésével – ez a felnőtté válással jár együtt.

Külcsín és belbecs szükséges egyensúlyáról megkérdeztünk egy stylistot, Kovács Delinkét is, aki látszólag a külsővel foglalkozik, az Instagramon több mint 1500 követője van.

- El szoktam mondani a hozzám fordulóknak, hogy nem elég, hogy szépen felöltözünk, ahhoz, hogy tudjuk viselni a ruhát, belül is ápolni kell a lelkünket, rendben kell lenni. Fontos a kirakat, de ne legyen fontosabb, mint a belső értékeink – mondja. – Bármilyen káprázatos és méregdrága ruhát felvehetünk, nem fogjuk jól érezni benne magunkat, ha nem vagyunk rendben önmagunkkal. De ha igen, egy zsákot is felvehetünk, mert sugározni fogunk.

Delinke azt is megfogalmazza, hogy bár sokan csak funkcióként tekintenek az öltözködésre, tudni kell, hogy ez egy kommunikációs eszköz is. Nemcsak az arcunkat, a testtartásunkat veszik észre először, hanem a ruházatunkat is. Fontos, hogy a személyiségünkhöz illő ruhát vegyünk fel. – A fiataloknál veszem észre főleg, hogy szeretnének divatosak lenni, de mások is lenni, mint a többiek, de aztán ez azt eredményezi, hogy pont úgy fognak kinézni: egyformán. Itt merül fel, hogy összhangban van-e a külcsín és a belbecs. Valóban így szeretnének kinézni, vagy csak nem mernek tényleg

különbözni? Mindig arra buzdítok mindenkit, hogy merjen önmaga lenni az öltözködésben is, abban fogja jól érezni magát. Valamit ne azért vegyünk vagy ne vegyünk fel, mert „mit szólnak.” Ez csak kivetítés. Talán nem is szólnának semmit. A fiatalok sokszor bátortalanok, ritkán látni köztük színes egyéniségeket, akik nem a tömegcikkeket

viselik. A nők 35-40 év felett mernek már öltözni, kiforrott a személyiségük, tudják, mit akarnak, ez jelenik meg a külsejükben is. Hiszek abban, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenki ki tud teljesedni, ha figyel magára, nemcsak kifelé, hanem befelé is.