Négylábú segítség: gyógyító lovak

Van Náraiban egy mesebeli hely. Az utcafrontról keveset árul el magáról, jó ötven méterre a kaputól beljebb már többet: karámok látszanak, egy hangulatos faház, istálló, mögöttük ligetes rész és erdő. Héthektárnyi szabadság. Ami az először érkezőnek biztosan feltűnik, csupa pozitív energia összpontosul: kiveszi ebből a részét a környezet, a rendezett udvar, a patyolattiszta állásos istálló, a békésen nézelődő lovak és a minden lében kanál kutyák is, a lelke mégis Müller Barbara lovasterapeuta és lovasedző párja, Koroknai Tamás. Toronyiak, onnan járnak át Náraiba mindennap, sőt van, hogy naponta kétszer, az állatok, összesen húsz ló, állandó törődést igényelnek. A farmon tartja terápiás foglalkozásait Barbara gyerekeknek, akik különböző diagnózissal (például beszédfogyatékosság, megkésett beszéd- és/vagy mozgásfejlődés, autizmus) kerülnek hozzá. Amikor náluk járunk, a hétéves kőszegi Tuczai Patrik készülődik éppen, kobakot tesz, és segít Kende, a hucul fajtájú terápiás ló körüli teendőkben. Kende már türelmetlen, először megpucolják, majd felnyergelik, kantározzák, közben a kisfiú édesapjától megtudjuk, véletlenül szereztek tudomást Barbi néniről, amikor lehetőséget kerestek gyermekük terápiás lovagoltatására.

Patrik koraszülött volt kis súllyal, figyelemhiányos hiperaktivitászavart állapítottak meg nála, a gyenge egyensúlyérzéke, mozgáskoordinációs, finommotorikai problémái miatt járt és jár fejlesztésekre most is, kiegészítésként pedig hetente egyszer lovagolni. Tavaly áprilisban kezdték a közös munkát, azóta hatalmas a javulás, és láthatóan nagy az összhang ló, lovasa és a terapeuta között. A régi, bizonytalanul közlekedő kisfiú már a múlté. Kezdetben kellett valaki, aki vezeti a lovat, Barbi mellettük ment és fogta Patrikot. Ehhez képest most a bemelegítés, séta után 15–20 percig tudnak dolgozni a körkarámban úgy, hogy önállóan, futószáron megy a ló, Barbara középen áll, Patrik pedig menet közben tornázik a lovon: karkörzéseket csinál, feltérdel, karikával célba dob. Terápiás ló nélkül nem működne a dolog – Kendének Barbara szerint fát lehet hasogatni a hátán. Kiegyensúlyozott, nagyon jól idomított a földi, a futószáras és a nyereg alatti munkára is, a mérete pedig ideális a lovasához. És hogy miért jó terápiás állat a ló? Barbara úgy magyarázza: a lovon ülés során olyan reflexgátló alaphelyzet valósul meg, ami normalizálja az izomtónust, mobilizálja a mellkast, javítja a légzést. Máshoz nem hasonlítható pszichés hatása van, ami különleges motivációt ad a pácienseknek. Észrevétlenül fejlődnek a motoros képességek, az egyensúly, mert a ringató mozgás folyamatosan stimulálja az idegrendszert és tapintásos ingert biztosít azáltal, hogy nagy felületen érintkezik az ember a ló testével. Élénkíti az anyagcserét, nem utolsósorban erősíti az önértékelést és fejleszti az önbizalmat. Kiderül még, hogy a lovasterápiához – ami tulajdonképpen a ló és a lovaglás hatásait használja gyógyító, fejlesztő céllal a sérültek, károsodottak, fogyatékkal élők életminőségének javítására – szükség van nyugodt, nem túl ingerdús helyre, valamint segítőkre is, mert előfordulhat, hogy egy gyerek nem tud önállóan ülni a lovon.

Barbara az ELTE-n szerzett gyógypedagógus diplomát – nagy dilemma volt, mégis oda jelentkezett át az orvosi egyetemről hat félév után, hogy gyógypedagógiai lovaglással és lovastornával foglalkozó terapeuta lehessen. Az egyetem után még kétéves szakirányú posztgraduális képzést végzett, most pedig azt csinálja, amire régóta vágyott: a hobbiból lett segítő hivatást.