A közös évkezdés legyen inkább ünnep: segítünk a felkészülésben

Ijesztegetés,fenyegetés

A hétéveseket izgatja az iskola, él bennük a tudásvágy. Kerüljük az ijesztgetést, fenyegetést: „Ezt az oviban még lehetett, de az iskolában már nem csinálhatod!” Ne essünk negatív túlzásokba az új intézménnyel kapcsolatban, és ne hangsúlyozzuk túl az elvárásokat – Móritz Márta, a Markusovszky kórház klinikai gyermek-szakpszichológusa szerint ezek túl drasztikus képet festenek arról, hogy miben más, mennyivel nehezebb az iskola, mint az óvoda.

Lazítás, játszás

Az első napokban, mi­után a gyerekekért megyünk az iskolába, semmiképpen se kényszerítsük őket, hogy tanuljanak, engedjük őket lazítani, játszani, és legyünk együtt velük. Tényleg nagyon elfáradnak, megterhelő a kicsiknek az iskolai rend és fegyelem – a kikapcsolódáshoz egyértelműen a laza együttlét a kulcs. Hagyjuk a gyakorlást is, az első év ne erről szóljon. Bőven lesz erre is alkalom később, amikor majd a tanítók jelzik, hogy gyakorolni kell. Önszorgalomból, saját elhatározásból a szülők ne vegyék rá erre a gyerekeket. Amúgy is a tanító dolga az oktatás, a szülő maradjon szülő, akkor is, ha a gyereke iskolás lesz. Sokkal fontosabb, hogy az időnket, a figyelmünket szenteljük rájuk. Az új osztálytársakkal való ismerkedésre mostanában sok helyen az iskolák szerveznek közös családi délutánt. Ezt az osztályfőnökök intézik, jellemzően az első hetekben, hétvégén – mondja a szak­ember.

Arra is biztat: próbáljunk ellazulni mi magunk is. Persze érthető – főleg, ha az első gyerekünk kezdi az első osztályt – az izgalom, az aggodalom és némi feszültség. Nem csoda, ha mi is bizonytalanok vagyunk, de ezt lehetőleg ne terheljük rá a gyerekre, kontrolláljuk az évkezdési nehézségeket, és inkább beszéljük meg a kérdéseinket a szülőtársakkal. Nem szerencsés, ha a gyermek átveszi a szülők aggodalmát. Móritz Márta szerint inkább hangsúlyozzuk szeptember 1-jén a közös évkezdés, az ünnep izgalmát.

– Mindig hallgassuk meg a kis elsősöket és természetesen a felsőbb osztályokba járó csemetéinket is, hogy mit mesélnek az iskolai napjukról, de hagyjunk nekik időt a feldolgozásra. Ha a kérdéseinkre nem válaszolnak rögtön, ne erőltessük. Szinte biztos, hogy nem azonnal, délután beszélnek, hanem estefelé, órák múlva. És ami még lényeges: más nagy változás ezekben a hetekben ne legyen az életükben. Ne ilyenkor altassuk őket először az új emeletes ágyukon, ne utazzunk el hosszabb időre, ha lehet, ne tartsunk nagy családi ünnepséget. Csúsztassuk későbbre a nagyobb történéseket.

Kihívás

A legtöbb család számára nagy kihívás a tanévkezdés, hiszen a nyári szabad programok után nehezebb visszaállni az iskolai mindennapok szigorúbb rendszerébe.

Az elsősök nemsokára meg­tapasztalják a korán kelést, a hosszabb ideig egy helyben maradást, a fokozott koncentrációt, az osztálytársakat és a környezetet. Mivel az ovihoz képest az iskolában már jóval szigorúbb rendszer van, érdemes otthon is következetes napirend szerint alakítani a nyár utolsó napjait – különös tekintettel a felkelésre és a lefekvésre. Szerencsés, ha ez nem egyik napról a másikra történik, hanem fokozatosan keltjük egyre korábban a leendő elsősünket, így a kicsi szervezete könnyebben alkalmazkodik az új ritmushoz.

Beilleszkedés

Segítsük a beilleszkedésüket: a félénk gyerekeknek sokat segíthet, ha mesélünk arról, nekünk milyen volt elsősnek lenni, így ők is könnyebben bele tudják magukat képzelni a helyzetbe. Fontos, hogy ne csak mi beszéljünk, hanem ők is, így kiderülhet, ha félnek valamitől. Iskolásat is játszhatunk velük, hogy lássák, el tudják képzelni, milyen egy tan­óra, így később már nem lesz olyan idegen a helyzet számukra. Hogy megkönnyítsük az ismerkedést, már a tanévkezdés előtt szervezhetünk találkozót a leendő osztálytársakkal, ahol kötetlenül együtt tudnak játszani. Próbáljunk ki minden új eszközt: vonjuk be őt is a bevásárlásba, együtt válasszuk ki az iskolai felszerelést, és otthon ki is próbálhatják, hogy melyik mire való. Így az iskolában büszkén és bátran használják majd az új eszközöket.

Készítsük fel őket fokozatosan az önálló közlekedésre – ha ebben sikerélményük van, az az önbizalmukat növeli. Ha alsó tagozatban el is kísérjük vagy autóval elvisszük gyermekünket az iskolába, felsőben már több mint valószínű, hogy egyedül szeretnének közlekedni. Érdemes ezért minél korábban megtanítani a közlekedés szabályait, hogy később egyedül is könnyen és biztonságosan boldoguljanak. Ez történhet a közlekedési út­vonalak közös bejárásával, vagy akár hétvégente családi KRESZ-­vetélkedőt is szervez­hetünk.

Az egészségre is gondoljunk: vitaminokkal lesz lendületes a sulikezdés: az új közösségben megnőhet a fertőzéses megbetegedések száma, így az iskolakezdés előtt érdemes felkészíteni gyermekünk immunrendszerét vitaminokkal, ásványi anyagokkal, hogy ellenállóbb legyen.