Három kontinensen élt már az öttagú vasi származású család

– Nálam jobban kevesen rajonganak Szombathelyért. Képzettségem szerint munkavállalási tanácsadó vagyok, itt kezdtem el dolgozni a munkaügyi központban, később a Pannunion HR-vezetője lettem, erős kapocs köt a családomhoz, a barátaimhoz. A húszas, sőt a harmincas éveim elején sem gondoltam még, hogy itt hagyom a várost, aztán egészen máshogy hozta a sors: leendő férjem, Pásti István miatt először Budapestre költöztem, és egy fejvadász cég tanácsadója, majd vezetője lettem. 2009-ig dolgoztam náluk aktívan, ami azóta történt, az végképp felülmúlta az elképzeléseimet. Harmincnégy éves voltam, feltettem magamnak a kérdést: további karriert vagy gyerekeket szeretnék? A gyerekek mellett döntöttünk. Ikerfiúkkal lettem várandós. Röviddel ezután a férjemnek – aki nemzetközi cégnél pénzügyi vezető – egy izraeli lehetőséget ajánlottak fel, amit el is fogadott. A terhességem miatt egyedül utazott ki Izraelbe, mi akkor követtük, amikor Isti és Csobán fél évvel a születésük után megkapták a kötelező oltásaikat, addig havonta hazajárt.

Tel-Aviv

A Földközi-tenger partján, Tel-Aviv kertvárosi részén laktak, és bár a picikkel a nehézkes kimozdulás miatt nem voltak egyszerűek a hétköznapok. Gabi az ott töltött két és féléves időszakból nagyon szívesen emlékszik arra, mennyire gyermekszeretőek az izraeliek.

– Számukra a család szent, a kisgyerekeket óriási becsben tartják. Még a kamasz fiúk is megsimogatták a gyerekeim ar­cát, ami itthon azért nem jellemző – meséli. Az ikreket a Jordán-folyóban keresztelte meg egy ott élő magyar pap – felejthetetlen élmény a családnak. Albert atyával később is tartották a kapcsolatot: Lédánál, a kislányuknál is ő végezte a szertartást a szombathelyi székesegyházban. Izraelben sokat kirándult a család: a fiúk szinte hazajártak apjuk és anyjuk hátán a Siratófalhoz, Názáretbe, a Holt-tengerhez.

– Lédával Izraelben lettem várandós 2011-ben. Annak ellenére, hogy az országnak nagyon fejlett az egészségügyi rendszere, eldöntöttük, hogy a gyerekekkel a szülés idejére hazaköltözöm Szombathelyre. 2012 márciusában született meg a kislányunk, a férjem újra havonta járt haza hozzánk. Óriási segítséget kaptam mindkettőnk szüleitől, a rokonoktól, a gyerekek itt cseperedtek, és a mai napig mindhármuknak szoros kapcsolata van a családdal, holott ritkán találkoznak.

Kairó

Egyiptomba 2012 augusztusában érkeztek – nem szokványos váltás Izrael után. Ahogy később minden országban, úgy ott is először iskolát választottak, és csak utána házat, az iskola közelében. Gabi férje fontosnak tartja, hogy a családnak kényelmes dolga legyen, bárhol is élnek. Kairóban, mint sok más külföldinek, nekik is volt bentlakásos házvezetőnőjük, sofőrjük. A palota méretű házban a gyerekek akár biciklizhettek is a nappaliban. Szokatlan körülmények európai szemmel, pedig ott ez meglepően sok embernek megadatik, óriásiak a társadalmon belüli különbségek. Gabinak saját bevallása szerint mindenhol egy év kellett, hogy jól érezze magát. Egyiptomban aztán, párhuzamosan azzal, hogy négyévesen iskolába kerültek a fiúk, kinyílt a világ. Az iskolatársak szüleivel rendszeresen szerveztek főzőklubot: magyar, kenyai, török, japán reggeliket és ebédeket, ahol ki-ki megtanította a másiknak a nemzeti ételek elkészítését. Estig tartó össznépi mulatságok, play date-ek és pazar partik színesítették a napokat. Közben megismerték Egyiptom ókori örökségét, 2013-ban átéltek Kairóban egy forradalmat kijárási tilalommal. Egyiptomban életre szóló barátsággal is gazdagodott Gabi. Kenyai származású barátnője svéd férjének munkája révén éppen a saját hazájában él – mostanában tervezik meglátogatni őket Nairobiban.

Dubaj

Háromévnyi egyiptomi tartózkodás után Dubajban folytatódott az életük. – A forró nyarat, a párás levegőt, az állandó légkondicionálást nehéz volt megszokniuk. Dubajból az összetartó magyar kolóniát emeli ki Gabi: előfordult, hogy százötvenen mentek ki gulyást főzni a sivatagba – több, ott szerzett barátnőjével találkozik nyaranta itthon. Ott csak egy évig éltek, mert férje megkapta a mostani moszkvai állását.

Moszkva

A negyedik évüket kezdték meg az orosz fővárosban, eddig a leghosszabb időt egy helyen.

– Más elképzelésem volt, egészen lenyűgöző a hely: hatalmas kiterjedésű megapolisz egy magyar szemmel felfoghatatlan léptékű országban. Moszkva az egyik legtisztább város, amit láttunk, és a kultúra talán itt áll a legközelebb a magyarhoz. Néhány héttel az érkezésünk után októberben elkezdett esni a hó, és áprilisig nem is olvadt el. A nagy hidegek is éles váltást jelentettek a sivatag után. És a hétköznapok: míg a legtöbb hozzá hasonló feleség alig látja a férjét, az övé átlagosan havonta 3-4 napig van távol. Gabi továbbra is intézi a háztartás ügyeit, jár főzőklubokba, és a gyerekek iskolájában helyettesít – jó hasznát veszi pedagógus diplomájának. A fiúk tízévesek, Léda 7 és fél – nemzetközi iskolába járnak ott is, az oktatás angolul folyik. Emellett tanulnak magyarul olvasni, írni – egy ott tanuló magyar lány segít ebben. Ami biztos: a gyerekek előnyre tettek szert azzal, hogy különböző kultúrákban éltek és tanultak. Az más kérdés, hogy többször határozottan kijelentették már: ők majd Magyarországra akarnak jönni, a fiúk még azt is, hogy magyar párt szeretnének, amikor eljön az ideje. Az édesanyjuk szerint semmi sincs kizárva, az sem, hogy négy év múlva a középiskolát már Magyarországon kezdik.