Ahol a vörös szőnyeg csigából van – A vasvári Drimmer László évek óta küzd a kertért

– Nagy utakat megtesznek, ezért nem elég csak a konyhakertet szedni – magyarázza Drimmer László, miközben a keskeny ösvényen felfelé kapaszkodunk. Vasvári viszonyok között szinte magától értetődő, hogy a telek háromszintes. Felül, a leglaposabb részen vannak a gyümölcsfák és a veteményes.

– A tyúkok néha szerencsét próbálnak, egyet-egyet megkóstolnak, és utána nagy undorral törlik a csőrüket a földbe, hogy ezt a ragacsos dolgot – ami maga a csupaszcsiga – levakarják. Mindegyik meztelencsigának van olyan váladéka, amivel elriasztja a természetes ellenségeit, de ez a vörös túltesz mindegyiken – magyarázza Drimmer László, majd így folytatja:

– A Pinka-parti erdőben sétálva, 15–20 éve láttunk először vörös meztelencsigát. Az első talált példányokat még meg is csodáltuk, de aztán, amikor láttuk, hogy mindenhol ott van és szőnyegszerűen borítja az erdőt, elég riasztónak találtuk a látványt. Ezért aztán amikor – úgy hét évvel ezelőtt – megjelentek a kertünkben, tudtuk, hogy ez egyáltalán nem tréfadolog. Meg is tapasztaltuk, hogy mindent megesznek a krumplitól a salátáig. A padlizsánokba olyan járatokat rágnak, hogy kívülről épnek látszik a padlizsán, de belül üres. Semelyik más csiga nem csinál ilyen inváziót. Depresszióba kergetik a háziasszonyokat. Sokan eljutnak oda, hogy inkább már nem vetnek semmit, mert úgyis megeszik a spanyol csigák.

Drimmerék persze megpróbálták – és próbálják folyamatosan – megakadályozni a pusztítást.

– Amikor láttuk, hogy milyen kárt tesznek, elkezdtünk védekezni. A vegyszerezés eleve nem jött szóba, mert ahol lehet, kerüljük a vegyszereket. Igyekszünk környezettudatos szemlélettel élni a mindennapjainkat. Harminc éve Budapestről költöztünk le ide vidékre, az aszfaltról a zöldbe. Furcsa paradoxon, hogy most mégis egy élőlény ellen kell hadat viselnünk. A hamu és a mész hatástalan, mert az eső szétmossa. A feleségem próbálkozott a földbe ásott sör- meg tejsavós csapdákkal, de az nálunk nem hatékony. Amikor én egy reggel ötszázat szedek össze, nem számít, hogy három ilyen kis edénykébe belemegy néhány. Tehát a bevált módszer a szedés, kisipari módszerrel. Homokozólapátkára ráfér tíz, bottal segítem a műveletet. A gyűjtőedényben van pár deci sör. Ha vízbe raknám, abból rögtön kiúsznának. A sörből addig iszik, amíg bele nem pusztul. Nem mászik ki. Amikor megtelik az edény csigával, lefedem, a következő napra ezek kimúlnak. Előtte saját levüket is kieresztik. Lemerem a sűrűjét, kidobom az erdőbe. A lét újra használom, ebből ugyanúgy isznak. A gyűjtőedényre kell nehezék, mert ha már teli van csigával, akkor le tudják nyomni a tetejét. Két tégla már elég. Hajnalban vagy késő este szedem őket. Reggel nagyon hamar eltűnnek.

Drimmer László azt mondja, annak, aki nappali életet él, fogalma sincs arról, hogy mennyi csiga van. Aki a vasvári szeptemberi búcsúkor este kimegy a körmenettel a Szentkútra – ami ilyenkor ki van világítva –, láthatja, hogy valóságos vörös szőnyeg van az út mentén.

– Három-négy éve kezdtem el számolni őket kíváncsiságból. Általában egy nap egyszer szedtem, kivéve, ha volt egy nagy eső. Tavaly 5200 darabot számoltam meg 60 szedés során. A gyengébb napokon 50–100, olykor 150–200 volt a napi csigatermés. Az idén nagyon esős nyár volt. Naponta dőltek meg a rekordok. Egy jó eső után az 500 darabos szedés átlagosnak számított. A legnagyobb napi mennyiség 700 volt. Nem mindennap szedtem, volt, hogy kiestek napok. Idén tavasztól őszig, az eltűnésükig 16 232 csiga jött össze 66 szedés során. Most, amikor kormányzati revitalizációs programok vannak, hogy az emberek ne hagyják el a kertjeiket, a gyümölcsöseiket, a szőlőiket, nagy baj lenne, ha a csigák miatt kénytelenek lennének feladni.