Csobogó Petőfivel - új tavasz, új klip, új zenék Varga Jenőtől és csapatától

Egy kicsit magamról

Varga Jenő vagyok, 66 éves amatőr muzsikus. Gyerekkorom egy kis Győr-Sopron megyei falucskához, Babóthoz kapcsolódik. (Innen a Facebookos Babothi előnév). A sport, a zene kicsi koromtól az életem része volt. Apám focizott, anyám meg állandóan énekelt, nem is rosszul. Így aztán én is fociztam, kézilabdáztam, doboltam, gitároztam. Nem tanultam zenét, nem tudok kottázni, énektanárhoz is 2015-től járok a szekszárdi zeneiskolába.

 Eredendően matematika-testnevelő tanárként szereztem diplomát 1982-ben Szombathelyen, de 10 év tanítás után ott hagytam a pályát. Egy pénzügyi cégnél kezdtem el dolgozni Kapuváron, majd e munka kapcsán 1994-ben költöztem a családommal (egy feleséggel, két lánnyal és egy erdélyi kopóval) Szekszárdra, megyei igazgatónak, amit 2005-ig csináltam. Itt aztán a zene egy kicsit háttérbe szorult, ugyanis egy nagy kézilabda klubot is vezettem egészen 2012-ig. 

Már 2005-től egy önkormányzati szolgáltató saját vállalkozást építettem, (ma is csinálom) így 2012-től csak az maradt, így kezdett hiányozni a zene, aminek következtében egy régi zenekaromat, a Fabula együttest újraélesztettem. A Csobogó születés is ezzel a hiányérzettel függ össze, de erről lentebb írok.

…aztán a Csobogóról

Jómagam 45 éve foglalkozom versek megzenésítésével. Bár középiskolában még nagyon nem szerettem a verseket, az érettségi felé Kalákát, Dinnyés Jóskát, majd Cseh Tamást hallgatva egyre közelebb kerültem ehhez a világhoz, és azóta is elkötelezett vagyok mellette. 

Egy másik zenekaromban, az 1983-ban Kapuváron alakult Fabula együttesben gyerekverseket zenésítünk meg, és járjuk az országot. A költő, meseíró felvetésére dolgoztunk együtt Csukás Pista bácsival, akivel készítettünk egy közös lemezt Kócbaba címmel. E munkakapcsolat révén több alkalommal jártunk zenekarral a Duna TV-ben is.

Emellett én vonzódomm a nem kifejezetten gyerekeknek szóló versekhez is, így – miközben Szekszárdra költöztem- 2014-ban létrehoztam a Csobogó együttest duó formájában, majd előbb hárman, 2020-ban pedig négyen lettünk. 

Jelenleg Decsi-Kiss András (fuvola, gitárok), Fenyvesi Gábor (dob, vokál), Horváth Tamás (basszusgitár) és Varga Jenő (gitárok, ének) felállásban működünk. A közös jellemző a két zenekar közt mindössze annyi, hogy csak saját megzenésítésű dalokat játszunk, de egyik sem ad elő a másik repertoárjából. 

Dalaink sokféle zenei hangulatban születnek, hiszen úgy gondoljuk, hogy mivel a versek mondanivalója sem egyforma, így nem lehet zenei stílusra építeni. Igyekszünk mindig a vers hangulatához, lényegéhez igazodó zenét párosítani. Ezért aztán dalainkban népzenei, világzenei, rock, blues, swing stb. zenei elemek is megjelennek. Nem célunk más, ismert, általunk is kedvelt előadókhoz hasonlítani, keressük a saját egyéni útunkat. 

 A dalszerzés során van amikor a zene születik meg először, és ehhez keresünk- néha hosszú hónapokig- megfelelő zenét, van, amikor a vers olvasása közben már dallamok is előjönnek. Ez utóbbinak egy klasszikus példája, amikor Csukás Pista bácsi temetéséről hazafelé jövet egy benzinkútnál az interneten szembe jött velem „Az étellift a pokolba” című verse, mire hazaértem, hangszer nélkül megszületett a dal. 

Minden vers esetében alaposan tanulmányozom a költőt, ha találok, akkor olvasok verselemzéseket, szeretek minél többet megtudni a háttérről is.  A koncertjeinken – szerintem egyedülálló módon- saját nagy monitort használva vetítünk is a dalok alatt. A képeken az előadott dalok költőit, jellemző adataikat, életükkel kapcsolatos főbb ismérveket, stb. szerepeltetjük, amit a dalok előtti felvezetésekben is kiegészítünk, jellemzően valamilyen történettel. 

Általában egyébként az a jellemzőbb, hogy verset - akár többször is – olvasva elkezd bennem formálódni a zenei hangulata is. Természetesen minden dalnak a végleges formáját, hangszerelését a zenekarral közösen alakítjuk ki. 

Szlogenünk Csukás Pista bácsi gondolataira építve: ”Két szárnyunk van, az egyik a vers, a másik a zene. Szabadon repülünk!”

…..végül a klipről

Petőfi esetében a dallam volt meg először kb. 2021-ben, de sokáig nem találtam hozzá nekem is tetsző és a zene hangulatával összeegyeztethető verset. Mivel nem volt Petőfi dalunk, sokat keresgéltem az ő művei között is, hisz mégis csak az egyik legnagyobb, és rövid élete ellenére termékeny költő, és bár előkerült a „Falu végén kurta kocsma”, de először elvetettem. Nem éreztem, hogy a hatása alá tudok kerülni, pedig ez nekem fontos motiváció. Mivel gyakran hallgatok másféle zenéket is, amiből inspirációt merítek, így a SwissJazz rádióban feltűnt egy szám, amiben a fő éneket visszhangszerűen megismételték. Mivel ez nagyon tetszett, kipróbáltam a Petőfi verssel is…. a többi meg már jött magától, meg persze a zenekar többi tagjától. 

2022-ben kezdtük játszani a dalt a koncertek zárásaként, és mivel nagyon jó volt a fogadtatás, az év vége felé úgy gondoltuk – kapcsolódva a Petőfi200 eseményeihez – készítünk egy klipet. 

A dal jobbára swinges jegyekkel rendelkezik, nem volt szándék sosem, hogy népzenei hangulatot adjunk neki. A zenével és a klip megoldásával a kapcsolatban is azt gondoljuk, hogy bár a XIX. században született a vers, a mondanivalója, üzenete örök. A hatalom, a gazdagok arroganciája, vagy akár a szegénység, a kiszolgáltatottság olyan emberi jellemzők, amelyek voltak, vannak, lesznek. Ezért aztán a ruházatban sem kerestük a hagyományos öltözékeket.  

Először azt terveztük, hogy elmegyünk az eredeti helyszínre Tunyogmatolcsra, de mivel az a kocsma már egészen másként néz ki, mint akkor (emlékmúzeum), így a környezetünkben kerestünk helyet. Egy decemberben forgatott klip (Kosztolányi Dezső: Karácsony) során jutottunk elSzekszárdon a Takler Borbirtokra, ahol egy igényesen berendezett emlékházban ideális helyszínt találtunk, ráadásul ingyen.  

13 kocsmai vendég, 10 táncos, és három főbb „jelenetszereplő” vett részt a forgatásban. Ezen kívül Mihalovics Zsolt népi hegedűs tanárt, zenészt kértük meg, hogy hegedűjátékával színesítse a zenét. Az ő játékát az utolsó hetekben illeszttettük be a dalba. A hangfelvételt a saját stúdiónkban készítettük, Misli Balázs, Misli martin hangtechnikusi, és Kálló Kamill hangmérnöki közreműködésével. 

A nagy többség ingyen, illetve minimális költség fejében vállalta a munkát. (Ezért is szerveztünk velük 9-én egy közös klipnézést és vacsorát.) Íg aztán néhány százezer forintból sikerült elkészíteni a klipet, ami ennyi résztvevővel nem túl rázós. Érdekes, hogy több statiszta is azzal jelentkezett, hogy kedvenc költőjük Petőfi, és emellett szeretik ezt a műfajt is. 

A klip sztorija maga a vers. Emberek, a zenészek összegyűlnek egy kocsmában, ahol muzsika van, tánc, van beszélgetéssel, borozgatással. Aztán megjelenik a küldönc, akit kidobnak a vendégek, a mulatság még fokozódik. Majd jön a beteg édesanya kislánya és minden- a zene és a vendégek is - elcsendesülnek, majd egy lassú bluesos levezetéssel eltávoznak. A végén a kocsmárosné elfújja az utolsó, még világító gyertyát.

Érdekes – bár csak számunkra tudott – hogy a kocsmárosné kezében tartott fekete kerámia gyertyatartót Csúcs Endre keramikus kiállításán kaptam az alkotótól, akinek a kiállítására- akkor még egyedül meghívtak egy kicsit zenélni.  Ekkor döntöttem el, hogy zenekart alapítok erre a műfajra is. Hát ide vezetett a gyertyatartó.

A klip további sorsa:

2023.03.14-én az óbudai Takler Borbárban is vetítésre kerül

2023.04.15-én Budapesten, a Belváros-Lipótváros önkormányzat által szervezett nemzetközi versmondóverseny záróakkordjaként a díszteremben szintén levetítésre kerül.