Valami kék: vasi menyasszony a Nemzeti Múzeumban

– Nem gondoltam, hogy egyszer múzeumi tárgy válik belőlünk – nevet Kati. Nevetése-ragyogása az egykori menyasszonyé. Egyedi esküvői ruháját az édesanyja varrta, Burda-szabásminta alapján, az akkoriban divatos dzsörzéből – egy szombathelyi áruházban vásárolták –, a kalocsai motívumot idéző fehér színű hímzés a saját keze munkája. Nem volt ez idegen számára: már az általános iskolában hímzőszakkörbe járt. De nemcsak ezért különleges ez a ruhaköltemény, hanem például azért is, mert „lázadó menyaszszonyra” vall: Kati szakított a „fehér menyasszony” hagyományával, és egy almazöld ruha láttán eldöntötte, színesben köti össze az életét Benkő Sándorral. A halványkéket-égszínkéket választotta, az volt a kedvenc színe. Elmondhatatlanul felemelő, furcsa érzés kerítette hatalmába, amikor a kiállításon szembesült a hosszú évekig szekrény mélyén őrzött csodával, amely a személyesség és az emlékek teréből kilépve most – a szó legszebb értelmében – közszemlére került. Kilépve az időből, és visszaszolgáltatva az időnek. És nemcsak Benkőné Szabó Katalin, nemcsak a Benkő házaspár, hanem szűkebb pátriánk képviseletében is. 

A menyasszonyi ruhához – mint múzeumi tárgyhoz, amelynek eleven története van – természetesen fotó és leírás is tartozik. A sárvári Fényszöv felvételén két szép, fiatal, mosolygó és komoly ember néz a jövőbe. 

A leírás pedig úgy szól, hogy: „Menyasszonyi ruha 1978. Műszálas dzsörzé, pamut hímzőfonal, fém húzózáras műanyag cipzár, viszkózbélés, géppel varrott, kézzel hímzett. […]” A dokumentáció rögzíti az esküvői ruha keletkezéstörténetét, valamint azt is, hogy most már a Magyar Nemzeti Múzeum Modernkori Textilgyűjteményét gyarapítja: a tulajdonos nemcsak kölcsönbe adta, hanem – miután a családdal, a ma már felnőtt két gyerekkel meghányták-vetették a dolgot –, a múzeumnak ajándékozta. Ebben pedig – hangsúlyozza Kati – nagy szerepe van Simonovics Ildikó divattörténésznek, a kiállítás kurátorának: a személyiségének, a kedvességének, az elhivatottságának. A decemberben megnyílt, augusztusig látogatható kiállítás bevezetője szerint „a Magyar Menyasszony című kiállítás az elmúlt ötszáz évre visszatekintve mutat be tárgyakat és történeteket, amelyek a házasságkötéshez és az odáig vezető úthoz kapcsolódnak. A kiállításnak fontos előzménye és kísérője egy több éve működő közösségi projekt. A kiállítás 500 év – 50 történet elnevezésű terme egy-egy nő bemutatására koncentrál, legyen a történelemből ismert koronás fő, 18. századi tisztes polgárasszony, reformkori múzsa, holokausztáldozat, kitelepített magyar cselédlány vagy a csodaszámba menő Tinder match boldogságát máig élvező anyuka. A kiállításban szereplő nők teljesen egyenrangúak: egyszerre egyediek és megismételhetetlenek, miközben archetípusokat testesítenek meg. De a kiállítás további termeiben megjelenő közel 300 tárgy és tárgyegyüttes mögött is ott rejlenek az emberi történetek, ahogyan a projekt online gyűjteményét bemutató interaktív installáció ezernél több esküvője is egy-egy nőt, egy-egy párt állít a középpontba.” 

A világot bezáró pandémia idején kezdődött: Kati 2020 elején a Kossuth Rádióban hallott először a készülődésről. Simonovics Ildikó – akkor még ismeretlenül, de rendkívül rokonszenvesen – arról beszélt, hogy várják a fotókat, történeteket egy majdani kiállításhoz. Az impozáns menyasszony-kiállítás elkészült, az online csoport tovább működik: ez egy végtelen történet.