Kiharcolták a gazdák: jobb az alma ára, de még nem elég jó

Az almatermesztők kitartása meghozta az eredményt, hiszen a felvásárlók által korábban meghirdetett, kilónkénti nettó 13 forintos felvásárlási árat az elmúlt három hét tüntetései és tárgyalásai eredményeként sikerült nettó 20 forintra felemelni. A megegyezés szerint a felvásárlók kilónként nettó 20 forintért veszik át a gyümölcsöt a termelőktől, sőt rezisztens fajták esetében az ár 22 forint is lehet. Múlt héten, csütörtökön meg is kezdődött az ipari alma beszállítása a feldolgozóüzemekbe. Az induló árhoz viszonyítva 54 százalékos emelkedést sikerült elérni, ezzel pedig – 500 ezer tonnás léalmaterméssel számolva – mintegy 3,5 milliárd forint maradt az almatermelőknél. Bár a hírek a szabolcsi almáról és termelőkről szólnak, kíváncsiak voltunk, hogy az ottani léalma alacsony felvásárlási ára mennyire van hatással a vasi almásokra, ezért a Kőszegen 18 hektáron gazdálkodó Décsi Lajost kérdeztük, aki az almát éppen a napokban kezdte szedni.

A termés gyenge közepes lett, igaz, fajtánként nagy az eltérés, viszont nem olyan katasztrofálisan rossz, mint tavaly meg tavalyelőtt, így nagyjából bejött a tavaszi jóslat.

Décsi Lajos elmondta, őket is érinti mindaz, ami az ország keleti felében történik az almával, mivel nekik is lesz lé­almájuk, ráadásul az ipari alma hatással van az étkezési alma árára is.

Az itteni kereskedők azonban még nem alakították ki az árakat, így konkrétumot nem tud mondani. Azt viszont elárulta, hogy a szabolcsi gazdák által most kiharcolt felvásárlási ár jó, ha a szűkített önköltségre elég lesz, viszont ha minden költséget beleszámolnak, akkor minimum a 30 forintos kilónkénti ár lenne elfogadható, de ebből a gazdák még mindig nem számíthatnak nyereségre.

Egy kilogramm búza ára 40 forint, és gyakorlatilag az egész termelés gépesíthető, ezzel szemben az alma ára feleennyi, pedig a gyümölcsösben óriási a kézimunka-igény, és permetezni is sokkal többször kell, vagyis a költségek messze magasabbak – világítja meg egy érzékletes példával a mélyen gyökerező problémát a termelő.

Décsi Lajos azonban valamivel könnyebb helyzetben van, mint egy átlagos termelő, mivel egy húszvagonos hűtőháza és egy léüzeme is van, így ő nem szorul rá arra, hogy azonnal eladja a termést, illetve fel is tudja azt dolgozni, ha szükséges.

Úgy véli, mindebből következően az, aki manapság kizárólag termeléssel foglalkozik, de nem tud semmilyen hozzáadott értéket felmutatni, és ki van szolgáltatva a felvásárlóknak, nem lehet nyereséges a jelen körülmények között.

Mint ismeretes, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége augusztus 13-án adott ki egy közleményt, amelyben úgy fogalmaztak: méltatlan helyzetbe hozza a termelőket az ipari alma kirívóan alacsony ára, mivel a kilogrammonként 13 forintos felvásárlási ár mellett a termelők önköltsége, így a betakarítás és a beszállítás költsége sem térül meg.

Másnap az Agrárminisztérium közölte, hogy teljes mellszélességgel kiállnak a gazdák mellett, valamint hogy a hazai almatermesztés jövője szempontjából nagyon fontos, hogy a felvásárlók, feldolgozó­üzemek a piaci viszonyokat figyelembe vevő árat fizessenek az almáért.

Az ipari alma árát egyébként az alma­sűrítmény világpiaci ára határozza meg, amely elsősorban a kínai almatermés mennyiségétől és a kínai alma­sűrítmény-export volumenétől függ. A jelenlegi 730 ezer tonnányi termés nem számít kiugrónak, hiszen korábban 900 ezer tonna fölötti almatermés is volt már Magyarországon, emellett Kínában is kevesebb alma termett az idén, tehát mindebből következően semmilyen ok sem indokolja a kirívóan alacsony árat.

Miután nem sikerült megegyezni a felvásárlókkal, augusztus 21-én Vásáros­naményban és Anarcson demonstráltak a gazdák, hét nappal később azonban jött az áttörés: sikerült megegyezni az első felvásárlóval a magasabb árban. Pár nappal később pedig további két cég is beadta a derekát.