Elszálltak a takarmányárak – Senkinek sem mindegy, hogy mennyiért laknak jól az állatok – fotók

Elszálltak a takarmányárak, és ezt előbb-utóbb a reggelinken is érezni fogjuk. Akik sertéshúsban utaznak, már kongatják a vészharangot. Van, aki kilónként már most is 150 forint veszteséget termel. Mi ezúttal egy tej- és egy tojástermelőt látogattunk meg. Elsőként egy Vasalján található tehenészetébe vezetett utunk, ami 340 tejelő tehénnek és szaporulatának, összesen 720 állatnak az otthona. Csiszár István, a cég ügyvezetője elmondta, éppen a marhák körmét ápolják, amelyik állat végzett, annak fejét lila színnel jelölik meg, nehogy valamelyikük kétszer kapjon a pedikűrből.

Ha azonban az állat takarmányból szeretne többet enni, már egy robottal kellene egyezkednie, az állatok táplálása ugyanis tökéletesen automatizált. Mindegyik tehén nyakában egy transzponder van, így amikor áthalad egy kapun, a számítógép már mindent tud az állatról születésétől fogva, így azt is, hogy például harminc vagy hatvan liter tejed ad naponta. Mert annak, amelyik harmincat ad: három, míg a hatvanasoknak nyolc kiló jár a tejelőtápból. Hogy egy tehén mennyi tejet ad, függ attól, hogy mennyi idős, mikor ellett és hogy milyen a genetikája. Utóbbiban óriási a fejlődés, tíz éve a mostaninál több tejelő tehén 5550-6000 liter tejet adott naponta, miközben most 10-11 ezer liter a napi hozam.

A tejelő tehenek takarmányát szinte patikamérlegen mérik, de ez nem jelenti azt, hogy ne ipari mennyiségekről beszélnénk. Az alaptakarmányt az életfenntartáshoz és 27 liter tej megtermeléséhez számolják ki. Ehhez jön még az említett tejelőtáp, összesen több mint negyven kiló naponta tehenenként. Könnyű belátni, ha emelkedik a takarmány ára, az nagyon megdobja a költségeket. A takarmányárak legalább 25 százalékot emelkedtek az elmúlt időszakban, miközben a tej felvásárlási ára alig nőtt pár százalékot. A takarmányon persze lehetne spórolni, de sok értelme nem volna, hiszen pár kiló elvétele is literekben mérhető veszteséget okozna.

Miután a takarmány nagy részét maguk termelik, a mostani nehézségeket át tudják vészelni, a vállalkozást életben tudják tartani, de a fejlesztésekről egyelőre le kell mondaniuk. A takarmányból ráadásul nem is lehet betárazni. A legtöbb, amit a termelők tehetnek, hogy jó áron szerződnek előre, csakhogy az árak alakulását senki sem tudja megjósolni, ezért sok múlik a szerencsén is. Tartós megoldást a termelőknek csak a felvásárlási ár két számjegyű emelkedése hozhatna, azt azonban már megéreznék a fogyasztók is. Ekkora emelkedésnek egyelőre nincs jele, de ami biztos, hogy az árak felfelé tartanak.

A balogunyomi Cser Nándor 1978 óta foglalkozik tojástermeléssel, jelenleg háromezer tyúkja van – ebből kétezer a termelő állomány –, amelyek elképesztő mennyiséget, háromhetente mintegy 60 mázsa tápot csipegetnek fel. Csakhogy ez a táp az elmúlt évben mázsánként 3000 forintot drágult. Addig viszont, amíg a multik Lengyelországból kamionszámra hozzák az olcsó tojást, nem emelhet árat egyetlen tojásos sem. A tápot persze elméletben maguk is előállíthatnák, a gyakorlatban azonban ehhez tárolók és egy takarmánykeverő kellene, ami ilyen kis mennyiségnél nem érné meg.

Ráadásul a minősége sem lenne olyan, mint amit a profi keverőüzemek készítenek. A mostani tyúknak való tápok ugyanis nagyon profi keverékek, amikben minden benne van, amire az állatnak szüksége van. Az kétségtelen, hogy a tojástermelésben a jérce és a táp teszi ki a legnagyobb költséget. Csakhogy a ketrecek, a tojásszállító autó fenntartására, a csomagoló- és pecsételőgép mind-mind csak viszi a pénzt, ezekre pedig már annál is kevesebben gondolnak, minthogy egy tyúk napi betevője mennyiben van.

Kiemelt képen: Cser Nándor tyúkjai háromhetente hatvan tonna tápot csipegetnek fel