Múltidéző

2023.02.05. 18:29

30 éve kenyér nélkül maradt Szombathely - Kenyérmizéria 1993 februárjában: 3-szoros drágulástól tartottak a vevők - fotók

Harminc évvel ezelőtt nem túl pozitív előjelekkel köszöntött be a február Szombathelyen. A pékségekben, bisztrókban, boltokban csak több napos kenyeret lehetett vásárolni. 1993 februárjának első szombatján sokan hoppon maradtak: sem kenyeret, sem péksüteményt nem lehetett vásárolni.

Kelemen Attila

Ha volt is kenyér a boltokban, az is csak 3-4 napos

Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

3-4 napos kenyér a polcokon 

Kígyózó sorok a boltok, pékségek előtt. Mindhiába, mivel friss árut nem igen kaptak a szombathelyiek. Egymásnak dünnyögték véleményüket az emberek a pékekről, kereskedőkről. Egyes kereskedők a kenyérgyárból próbáltak hozni árut, pótlólag. Ám nem jártak eredménnyel. 

A vasi sütőipari vállalatnál nem sok derült ki az ügy hátteréről. Ők azt állították, hogy annyit sütöttek, amennyit a kereskedők rendeltek. Ennek ellenére rendelésen felül még ki tudtak küldeni 2,5 mázsa kenyeret és 600 zsemlét a hozzájuk forduló boltoknak. 500 zsemle viszont nem kellett senkinek. Az a nyakukon maradt. 

Amióta sem a kereskedő nem akarta, sem a gyártó, hogy akár egy vekni kenyér, vagy egy darab zsömle is a nyakán maradjon, azóta sűrűbben fordult elő az ilyen „mizéria". Volt, amikor hétfőn rendeltek kevesebb kenyeret a boltosok, ezért a délután ötkor vásárlók jobb híján hazavitték akár a pénteken sütött kenyeret is. Volt, amikor szombaton maradt hoppon a vásárló. 

Nagy volt a bizonytalanság 

A szombathelyiek azon tanakodtak, hogy talán több osztrák jött át a szomszédból vásárolni. Vagy a magánsütödék nem sütöttek elég árut és a vásárlóik átáramlottak az ABC-kbe? Nagy volt a bizonytalanság, egyesek már humorosan próbálták oldani a feszültséget: házat ezután csak búboskemencével együtt lesz érdemes tervezni, és mindenki maga süti meg a kenyerét. 

A pontos okokra a rákövetkező napokban sem derült fény, ám annyi bizonyosnak látszott, nem azért nem volt kenyér a megyeszékhelyen, mert nem volt elegendő búzaliszt. Annak ellenére, hogy az országos sajtó szerint a kenyérellátási gondok elkerülésére országosan 200 ezer tonna búza importjára lett volna szükség. Nagy volt a bizonytalanság akörül is, volt-e egyáltalán az országban megfelelő mennyiségű kenyérgabona? 

A vasi helyzetről dr. Hollósy Istvántól, a Vas Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója elárulta, hogy június végéig elegendőek voltak a készleteik. Megfelelő minőségű volt a búza, és a szükséges mennyiség őrlés alatt volt. Úgynevezett állami tartalékot is tároltak, ezt a búzát a nyár derekán keverték az új búzával. 

3-szoros drágulástól tartottak a vevők 

Sokan tartottak attól, hogy akár 100 forintot is kérhetnek egy kiló kenyérért. 1992-ben 31 forint 90 fillér volt az ára. Viszonyítás képen akkoriban a Vas Népe ára: 13 forint 80 fillér volt, azaz 7 újságot ért volna egy kiló kenyér. (Napjainkban, amikor igencsak megugrott a kenyér ára (is), ez az arány: . A 100 forintos kenyérár akkor lett volna reális, ha világpiaci áron kellett volna venni a búzát. Egy piros bankót - Kossuth Lajossal az előlapján - adni egy kiló kenyérért, rémálomnak tűnt. 

 

Mégiscsak kiapadtak a készletek? 

Mindeközben arról érkeztek hírek, hogy bizonyos machinációk folytán leginkább az Alföldön apadtak ki a készletek. Bizonytalanság övezte, hogy milyen készlet-átcsoportosítások várhatók a két országrész között, s az állam a liszt esetében kompenzál-e avagy sem. 

Az esetről kuszaságáról sokat elárult az is, hogy a gabonakészleteket bemutató, egymásnak ellentmondó közlésekért az illetékeseket hibáztatta tájékozatlanságukért Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára. Az ő szavaival élve: nem volt akkora hiány, ami indokolta volna az állami tartalékkészletek megnyitását. Néhány megyében azért történhetett mégis így, mert szinte senki nem volt tisztában azzal, mennyi búza volt a termelőknél, illetve a kereskedőknél. 

A rossz 1992-es terméseredmény gyűrűzött be 

1993 februárjára a termelői készletek kifogytak. A gazdálkodóknak ugyanis tőke kellett a tavaszi munkák megindításához, ezért nem várhattak tovább esetleges készleteik értékesítésével. Így csak a kereskedőknél maradtak tartalékok. Érthetetlen volt az is, hogy bár a rossz terméseredmény már a nyár elején is ismert volt, a gabonaforgalmi vállalatok mégis elmulasztották - az egyébként gazdaságilag kötelező - megfelelő készlet beszerzését. 

A helyzet ellenére a gabona ára továbbra is alacsony maradt. A felvásárlók kedvezőtlen fizetési feltételek mellett, a világpiacinál jóval alacsonyabb árat kínáltak a búzáért. Látszólag senkinek nem volt szüksége a hazai terményre. Az állami felvásárlásról szóló döntés pedig már későn - és nem sokkal kedvezőbb vásárlási feltételeket teremtve - született meg. Az exportálók akkorra pedig már felvásárolták az addig eladatlan gabonát. 

Előre féltek az 1993-as terméseredménytől 

Azt sem lehetett tudni, hogy valójában hány malom rendelkezett megfelelő tartalékkal. Pedig már 1992 decemberében négy vállalat is jelezte felkészületlenségét és számuk tovább gyarapodott. A hazai tőzsdei árak pedig elmaradtak a világpiaci áraktól. Ilyen nehezen értelmezhető helyzetben kérdéses volt a rákövetkező évi gabona sorsa is. Reálisan 1993-ban 3,5 millió tonna búzát valószínűsítettek, ebből 2 millió tonnát szántak belső felhasználásra. 

Volt ok az aggodalomra, hiszen búzából 1992-ben a megelőző évinél 42 százalékkal, az 1966-1990-es évek átlagos terméseredményénél pedig 45 százalékkal kevesebbet takarítottak be az ország szántóföldjeiről. A terméscsökkenést egyrészt a vetésterület jelentős, mintegy 30 százalékos zsugorodása, másrészt a termésátlag számottevő - 22 százalékos - csökkenése okozta. 

A 30 évvel ezelőtti statisztikai számítások szerint az 1992-es gyenge termés a csökkenő takarmányigény miatt fedezte a hazai szükségleteket, valamint az egymillió tonna kivitelt. Az év végén a rendelkezésre álló készlet nem sokkal csökkent 2 millió tonna alá, ebből 150 ezer tonna volt az úgynevezett állami tartalékalap. Az 1993-as évre a szakemberek a statisztikai adatokból arra következtettek, hogy azonos feldolgozás mellett az év végi készletek további 200 ezer tonnás csökkenésével járna együtt, s kereken 100 ezer tonnával kevesebb kivitelt tenne lehetővé. 

Ilyen és ehhez hasonló - nem túl bíztató - előjelekkel várták a folytatást – nem csak - a szombathelyiek. Az 1 kg-os házi jellegű kenyér ára végül nem ugrott meg, a 100 forintos határt 1997 év végén, 1998 első felében lépte át a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!