Edzőként Simeone és Rátgéber a példaképe, a családjáért dolgozik Ausztriában

Rokonszenves, nyugodt, derűs fiatalember. Kapus. Senki sem gondolná, hogy a vehemenciájáról hírhedt Simeone a példaképe, kedvenc edzője pedig – meglepő módon – Rátgéber László, aki nem futballistákat, hanem kosarasokat edz. Betöltötte a negyvenet, és még fél évig játszik, ezt tervezi. Ausztriába jár dolgozni, a feleségével és két kislányával Szombathelyen laknak. Azt mondja, a család támogatása nélkül nem működne ez a kétlakiság. Azért választották ezt a „tipikus magyar létet”, mert a felesége építőmérnök, nagyon szereti a hivatását, megbecsülik a munkahelyén. Jó helye van Magyarországon, ezért inkább Péter jár ki naponta a szomszédos Ausztriába dolgozni, Pinkafeldre. Gondolkodtak azon, hogy elköltöznek Oberwart közelébe, de végül a vasi megyeszékhely mellett döntöttek. Péter munkahelye negyven percre van az otthonától. Három másik családapával járnak ki, mindnyájan egymás közelében, a herényi városrészen élnek. Hétfőtől péntekig dolgozik raktárosként, a cég fűtéstechnikával foglalkozik, kazánokat gyártanak. Reggel hattól délután fél háromig van a munkahelyén. Fél ötkor kel, ötkor indul minden reggel. Ezért a felesége, Viki viszi a kicsiket oviba. Délután fél négykor ér haza, így viszont a gyerekeket ő hozza el az oviból. Az edzés nem mindennapos elfoglaltság, kedden és pénteken van, plusz a hétvégén mérkőzés. Este tíz óra, amire ilyenkor hazaér. Azt mondja, ezek bizony hosszú napok, de neki ez mégis tökéletes megoldás, mert azt csinálja, amit szeret. Az ötletet az élet adta, elsősorban megélhetési szempontok döntöttek. Testnevelő tanárként diplomázott, Hegyfalun dolgozott az iskolában, és nagyon szeretett tanítani. Aztán megismerte a feleségét, megszületett az első gyermekük, lépni kellett valamit az anyagiak miatt. Azt mondja, nagyon nehéz volt otthagynia a tanítást. Nem tartja kizártnak, hogy egyszer még visszatér a tanári pályára. Más testnevelőként tanítani, mint edzősködni, más az ember megítélése a diákok közt. A testnevelővel közvetlenebb a kapcsolat. Már itthon is edzősködött gyerekek között. 2005-ben megszerezte az UEFA B licencet is, ami ahhoz kellett, hogy negyedosztályig bezárólag tudjon felnőtteket edzeni. Közben Répcelakon foglalkozott gyerekekkel. 2000-ben ment ki focizni, itthon NB II-ben játszott, az volt a legmagasabb osztály, amit elért. Jött egy ajánlat, ezt elfogadta, és másfél év megszakítással ugyanannál a csapatnál van azóta is, Welgersdorfban. Kis község, négyszázan lakják mindössze. Úgy érzi, minden segítséget megkap a helyiektől, értékelik a munkáját, harmadik ciklusra kapott megbízatást. Ahhoz, hogy edzőként meg legyen becsülve valaki, hitelesnek kell lennie, mondja Péter. És nem árt, ha az emberek tudják, milyen sportoló volt. Van egy mondás, miszerint az a jó edző, akinek nyer a csapata!

Feleségével feladták a falusi életet, egyikük uraiújfalui, másikuk egyházasrádóci, városban szerettek volna gyerekeket nevelni. A nagylány most lesz iskolás, nem akarják Ausztriába küldeni tanulni. Más, bonyolultabb logisztikát igényelne, így már eldöntötték, hogy a Gothard iskolába járatják. A gyerekeknél fontosnak tarják, hogy idegen nyelvet tanuljanak, de ilyen kis korban egyáltalán nem erőltetik. Nagyon lényeges a nyelvtudás, anélkül esélytelen kint érvényesülni. Péter már a gimnáziumban megszerezte a középfokú nyelvvizsgát, igaz, a burgenlandi tájszólás nehéz, de meg lehet szokni, a mindennapokban meg lehet tanulni. A sport szeretete is fontos persze, de itt sincsenek elvárások, csak az, hogy szeressék a gyerekek azt, amit majd választanak.

Péter azt mondja, amíg nem házasodott meg, eszébe sem jutott, hogy elmenjen ebből az országból bárhová is dolgozni, Nagyságrendileg jobb a fizetése, mint amikor testnevelőként dolgozott. Az osztrákoknál előnyös a családi pótlék, az egészségügyi ellátás, még ha őt ez utóbbi egyelőre nem is érinti. Ugyanakkor osztrák kollégáktól hallja, hogy ott is léteznek várólisták, nincsenek mindig megelégedve az egészségügyi ellátás minőségével. Péter szerint az osztrák kollégákkal jó a kapcsolat, a foglalkoztatottak körülbelül öt százaléka magyar a cégnél, vannak albánok, horvátok is, de ők már osztrák állampolgárok. Vannak olyanok is, akikkel baráti kapcsolatot ápol. Idegenekkel szembeni ellenszenvet egyáltalán nem tapasztal. A munkahelyén a többi magyarral is inkább németül társalognak, ha a német anyanyelvű kollégák is ott vannak, így ők sem érzik kizárva magukat. A futballpályán viszont gyakran játszanak egymás ellen.