A Vas megyei sörök és sörházak nyomában

A magyarósdi őrök 1270-ben kelt kiváltságlevele szerint az őrnagynak minden 10 porta után egy köböl sör járt. A köböl, mint űrmérték nagysága tájanként és koronként változott, az őrnagyot illető men - nyiség talán fél és egy akó között lehetett. Az említett adatból kiderül, hogy az Őrimagyarósdon és a környékén élők a XIII. században főztek és fogyasztottak sört. Azt, hogy milyen lehetett az őrök által főzött ital, nem tudjuk. Az oklevélben használt kifejezés – „cervisia” – inkább arra utal, hogy árpából készült sörről van szó. Erre azért fontos kitérnünk, mert abban az időben a mainál jóval nagyobb szerepe volt a mézsöröknek. A méztermelés több helyen összekapcsolódott a mézsör készítésével. A Mizdó nevű települések (pl.: Nagymizdó, Sárfimizdó) a feltételezések szerint a mézzel adózó falvak közé tartoztak. A mézsör idővel háttérbe szorult, de soha nem tűnt el teljesen. Szombathelyen az önkormányzat épületének lépcsőházában látható Haranghy Jenő üvegablakterve.

 Témája, illetve felirata: A községek népe Szent Márton napján serrel adózik a kegyúrnak. A mű az 1930-as években egy budapesti vendéglő számára készült, és a sörrel való adózás hagyományát eleveníti fel. Ez utóbbi nem számított ritka dolognak a Nyugat-Dunántúlon sem. Már XII. századi adatok is vannak arra vonatkozóan, hogy a pannonhalmi apátság szolgálónépei sörrel vagy malátával is adóztak. Egy 1140-ből származó adat szerint a Zala megyei Csatár bencés monostorában a malátát Márton napjára kellett beszolgáltatni. A „Szent Márton söre” kifejezés csak az első hallásra tűnik meglepőnek. Belgiumtól Németországon át a szlovákiai Turócszentmártonig több olyan sörfőzdét találunk, amelyik címkéjén ott látható a szent püspök alakja. A sörnek Európa azon területein van nagyobb jelentősége, ahol nem terem meg a bor. A kettő között nincs éles határvonal, a mediterrán vidékeken is vannak sörkedvelők. Magyarország a két táj találkozásánál fekszik. Vannak olyan városok – pl. Sopron – ahol a sör és a bor fogyasztásának egyaránt hagyománya van. Szombathely nem ennyire szerencsés, pedig a városban már az 1700- as években, sőt valószínűleg már korábban is, főztek sört. A Sörház utca elnevezés is azt sugallja, hogy az itt élők kedvelték a szóban forgó nedűt. Ma is két olyan épület áll a városban, amelyik a nevében is a sörfőzés mesterségéhez kapcsolódik. Az egyik a Hercegi sörház az Aréna utcában, a másik a Püspöki sörház a Hollán Ernő utcában. 

Az előbbit Batthyány Fülöp herceg, Vas megye főispánja építtette, a másikat Bőle András, aki 1824 és 1843 között állt a szombathelyi egyházmegye élén. A Batthyány-féle sörház 1834- ben már készen volt, a Bőle püspök által épített 3-4 évvel később készült el. Évek ide vagy oda, a két sörfőzde gyakorlatilag ugyanabban a korszakban működött. Pár évtizednyi önálló működés után az épületeket telephelyként a Reininghaus testvérek vették bérbe, majd egy idő után ők is továbbadták. A sörgyártás megszűnt, de az Aréna utcai épületet még 1918-ban is sörlerakatként használták. Az akkori birtokos, Heimler József a grazi Puntigamer cég megbízottja volt. (A „sernevelés” szombathelyi történetéről Varga Nóra a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2002. évi negyedik számában írt tanulmányt.) 

Új korszakot jelentett például a Kőszegi Sörfőzde Részvénytársaság 1894-es megalakulása is. A cég négy évtized után a soproni sörgyárral fuzionált, aztán hamarosan vége lett a Kőszegen történő főzésnek is. Ma már újra kapható a Kőszegi sör, s egy érdekes kísérletnek lehetünk a tanúi. A dilemma, hogy az alapvetően a helyi hagyományokra épülő „terméknél”, van-e szerepe az elkészítés helyének. A Kőszegi sört ugyanis nem Kőszegen főzik. E rövid írásban nem említhető meg a vasi sörtörténet valamennyi állomása. A régi időkről gyérek az adatok, de azt tudjuk, hogy az 1700- as években a Batthyányak körmendi központjában is dolgozott sörfőzőmester. A legújabb esemény pedig a csempeszkopácsi sörfőzde elindulása volt. Az örökség feltárása fontos és izgalmas feladat, de sörkészítésben ugyanekkora a létjogosultsága a kísérletezésnek, az új ízek, új zamatok kimunkálásának is