Kódfejtők lepték el éjszaka a szombathelyi könyvtárat!

Mintha még a könyvtár munkatársainak arcán is kiütközne némi – örömteli – elképedés: minden évben sikeres volt az Éjszaka a könyvtárban program, de most, a harmadik alkalommal nagyon beérett valami. Este hatkor, a nyitás pillanatában máris telt ház van, és a nyüzsgés az idő előrehaladtával nem szűnik, sőt. Talán csak kilenc óra tájban áll be némi nyugalom, de az is csak azért, mert Horváthné Kupi Ildikó vezetésével elindul a könyvtári séta, a pincétől a padlásig: most olyan helyekre is benézhetnek a látogatók, amelyekről egy-egy hétköznapi kölcsönzés során talán azt sem gondolnák, hogy léteznek.

Éjszakai divatok

Az „éjszakai divat” szerencsére évekkel ezelőtt elérte a könyvtárakat is, vannak intézmények, amelyek az őszi Múzeumok Éjszakája alkalmával nyitják meg kapuikat ebben a titokzatos időpontban a közönség előtt. Az országos akcióhoz elsőként három éve csatlakozott BDK azonban az Országos Könyvtári Napokhoz köti az eseményt. Minderről Nagy Évával, a könyvtár igazgatójával váltunk szót az első emeleti olvasóteremben kicsit félrehúzódva, miközben a Dr. Pesovár Ernő Alapfokú Művészeti Iskola Mákvirágaival, az ungarescás Horváth Győzővel, Tóthné Gyuricza Katalin könyvtárossal, a Hangyaboly együttes kíséretében dobog-lüktet a könyvespolcok között a táncház, egyszer csak előkerülnek a (minden bizonnyal gencsi) söprűk is. Mondhatni történelmi pillanatok ezek, hiszen ilyesmi itt még nem történt. (Ráadásul az idei Országos Könyvtári Napok a „csak tiszta forrásból” jegyében” szerveződött.) Minden hagyomány sikere azon múlik, hogy az állandóság, a folytonosság és az újítás arányait sikerül-e jól eltalálni. A szombathelyi Éjszaka a könyvtárban kezdeményezésnek vannak stabil programpontjai, de kell a változatosság is. Nagy Éva azt mondja, a BDK ezzel a különleges éjszakával egyrészt hűséges olvasóinak szeretne kedveskedni, másrészt pedig természetesen új látogatókat megnyerni: a könyvtári éjszaka nyüzsgése és könnyedsége talán segít feloldani „a hogyan menjek be” feszültségét is. Hiszen a könyvtár a bennünk élő alapképzet szerint csöndes, tiszteletet parancsoló, elmélyülésre való hely, ahol pisszenni is óvatosan lehet. De kell egy nap, pláne éjszaka, amikor a hétköznapi szabályok megszűnnek, föllazulnak, a fejük tetejére állnak (mintha ez volna a könyvtár farsangja). Az éjszakai programok mindenkinek ingyenesek, de akinek nincs érvényes olvasójegye, a regisztrációval olyan látogatójegyhez jut, amellyel az év végéig szabad bejárása lesz a könyvtárba (a látogatójegy kölcsönzésre nem jogosít). Már az első órában százötvennél több látogatójegyet adnak ki a könyvtár munkatársai, és akkor az olvasójeggyel érkezőkről nem beszéltünk. A megjegyzésre, hogy ennek a tömény, sokszínű, minden korosztályt megszólító programnak nemcsak a lebonyolítása, de az előkészítése is komoly muníciót igényel, Nagy Éva csak annyit válaszol: elképesztő a kollégák kreativitása. A polcokon-pultokon pompázó sütemények szintén mind a könyvtár munkatársainak munkáját dicsérik. És mindhez jár a recept: az is része az írásos emlékezetnek.

Beleírni a Bibliába

A földszinti előadóteremben a Gutenberg-galaxis virágzó tavaszával, a nemzeti nyelvek megerősödésével egybeeső, összefüggő reformáció-jubileumot ünnepli a ”…szól néked az itt magyarul…” című kiállítás, a tárlókban könyvritkaságokkal. Van itt például olyan Biblia-példány, amely Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete könyvtárából (a BDK jogelődje) került a jelenlegi állományba, és minden bizonnyal azon kiadványok közé tartozik, amelyek az 1549 és 1614 működött nevezetes Krafft-műhelyben készültek. A Biblia-példány jelentőségét növeli, hogy Luther munkatársának summázatait is tartalmazza. Egyébként pedig latin nyelvű beírások jelzik, hogy több teológus is áttanulmányozta. Jó tudni, hogy a könyv – főleg a „könyvek könyve” – tiszteletét nem csorbítja a széljegyzetelés, sőt. A könyv egyrészt óvnivaló tárgy (ezen az estén a BDK-ban lehet készíteni minikönyvet is), másrészt a használat, az olvasás révén válik azzá, ami.

Kincskeresők

Az első emeleten balra, a gyerekrészlegben Kecskésné Bánhalmi Katalin indítja útnak a titokzatos papírtekercsekkel (van kisebbeknek és nagyobbaknak szóló verzió) azokat a csapatokat, amelyek vállalkoznak a kincskereső játékra. Itt találkozunk először egy nagypapával, aki a könyvpolcok között mosolyogva meghőköl – „eltévedtem” -, pedig a labirintusélmény emeletről emeletre csak fokozódik (a világot könyvtárnak, a könyvtárt labirintusnak érzékelő Borges szelleme itt lebeg fölöttünk). A leglelkesebbek a labirintusban magabiztosan közlekedő kincskeresők. Egyik próbatétel elvezet a másikhoz, föl egészen a raktárba, ahova csak akkor juthatunk el, ha megtaláltuk a könyvtár névadójának portréját, és ahol elkel az elemlámpa is. A feladatok sikeres megoldásához a legszélesebb értelemben vett kreatív könyvtárhasználat szükséges. A kincskeresés pillanatok alatt a világ elsajításának modelljévé válik: Ne biflázz, keress, tájékozódj és kombinálj! És főleg (mondjuk Ottlik trieszti lovasa nyomán): Élj! Ráadásul a legújabb Ulickaja-regényben (Jákob lajtorjája) a szerző arra jut, hogy isteni szöveg az egész világ: mindannyian kódfejtők vagyunk.

Bogyó és Babóca

Csordás Ildikó, a Paragvári utcai Általános Iskola magyartanára és tanítója egyszerre két harmadik osztállyal érkezett. A korábbi két évben csak néhány kisiskolást csábított el a könyvtári éjszakára (na jó, estére), ekkora gyereksereggel most először vállalkozott a kalandra. Az ötlet bevált, biztos jönnek jövőre is. A tanárnő azt mondja, képzeljük el, náluk nincs gond az olvasással, a gyerekeknek természetes, hogy könyvet vesznek a kezükbe. A kincskereső játékban is fölbukkanó Bogyó és Babóca mindenkinek kedves ismerőse, ahogy Kicsibácsi és Kicsinéni is (meg az Imikém). De Rumcájsz és a Kisvakond sem hiányzik; hogy azoknak is sikerélményük legyen, akik tegnapelőtt voltak gyerekek.

Origami, kis esti zene, régi fotók – vagy amit akartok

A barkácsolni, kézműveskedni vágyókat Nagy Marianna Zsuzsanna, Palkó Andrea, Molnár Andrea és Bozzai Judit várják ezen az estén, a könyvtár különböző zugaiban. Szántó István festőművész éppen pompont teker Lili lányával (aki még nem egészen ötéves, de annak mondja magát: igazi nagylány). A papírpillangók már ott sorakoznak az asztalon, röptetésre készen. A régi anyakönyvi hírek fölkutatásában Kereszturi Patrícia segít, a zeneműtárban a művészeti szakgimnazisták Sztárkvartettje muzsikál, Szabó Márta az idén is régi könyvritkaságokkal, a könyvtár rejtőzködő értékeivel kápráztatja a közönséget. Papírszínházi előadással készült Zsigri Mária, a (mini)könyvkészítés rejtelmeibe Fessler Gabriella avatja be az érdeklődőket. Kihagytunk valamit? Igen. A filmes játékot meg az autentikus cigány zenét játszó Gipsy Boys föllépését.

150 éves a vasi nyomtatott sajtó

És van itt még valami. Szalainé Bodor Edit könyvtáros társaságában emlékezünk meg a nyomtatott vasi sajtó 150. születésnapjáról. A korabeli virágzó kínálat eredeti példányait vehetjük kézbe: ritka alkalom, hiszen a kutatók egyébként mikrofilmen férhetnek hozzá ezekhez a lapokhoz (a sajtó fontos történeti forrás). Kiderül, hogy a századforduló bulvárhírei erősen hasonlítanak a maiakhoz, szó esik a digitalizálás esélyeiről és veszélyeiről, de arról is, hogy az online média archiválása voltaképpen lehetetlen vállalkozás. A friss Nobel-díjas író, Kazuo Ishiguro legújabb, magyarul is megjelent regénye (Eltemetett óriás) egy nagy bolyongás története: egy írásbeliség nélküli korban, az elveszett emlékezet nyomában. Ha nincs emlékezet, nincs semmi. A könyvtár még tartja magát.