Kőszegen a sugárzó központ: Hogyan tanítsuk Aranyt a 21. században?

Kétszáz éve, 1817. március 2-án született Nagyszalontán; százharmincöt éve, 1882. október 22-én halt meg Budapesten. Most az emlékére öltözik aranyba az ősz. Arany János munkásságát idézte föl „Egy kis független nyugalmat” címmel az a kétnapos konferencia, amelynek első napján – a veszprémi VEAB-székházban – a tudományos megközelítésre esett a hangsúly. Az előadók között találjuk Szili Józsefet, Nyilasy Balázst, Kovács Gábort, KIczenko Juditot – és másokat. Láng Gusztáv professzor A Szondi két apródja versformájáról tartott előadást, Sebők Melinda annak a párbeszédnek az erővonalait rajzolta meg, amely Arany János, Babits Mihály és Kovács András Ferenc között zajlik. Az irodalom erre is képes: a mindennapi élet realitásában nem találkozó, egymást követő költőgenerációk képviselői a szövegeik révén folytatnak termékeny párbeszédet egymással. Bizonyos szempontból az irodalom nem más, mint „szövegek beszélgetése”. Ladányi István ezen a nyomvonalon továbbhaladva Hunyt mesterek címmel két kortárs szerző, Kukorelly Endre és Kovács András Ferenc Arany-, illetve Babits-palimpszesztusára – Kukorelly: Vojtina-redivivus, KAF: Babits Mihályhoz – irányította rá a figyelmet. Ilyen az, amikor az egyik szöveg mögül előtűnik a másik: az utóbbi az előbbi nélkül nem is létezhetne, nem is létezik.

A veszprémi konferencianap végén a vendégek, előadók útra keltek és elindultak Kőszegre, abba a vasi ékszerdoboz-városba, amelynek történelmi emlékei között ott lakik az irodalom: beleírta magát a városba – és a várost beleírta életműve – nemcsak Ottlik Géza, hanem Kristóf Ágota/Agota Kristof is. Az ő sugárzásuk is óhatatlanul benne van minden kőszegi „irodalmi megmozdulásban”; ahogy műveikben mindenképpen benne van Arany János; még akkor is, ha „palimpszesztusként” esetleg nem kimutatható. Az Arany-konferencia a kőszegi Árpád-házi Szent Margit iskolában folytatódott, a hely szelleméhez kapcsolódva itt már az Arany-tanítás 21. századi kérdései kerültek az érdeklődés középpontjába. A hangulatot Amadé László és Arany János trombitán előadott Toborzója alapozta meg, fényes hangokban ragadva meg azt a halhatatlan pillanatot, amelyben – Petőfi és Arany barátságának kiteljesedése idején – megkezdődött a reményteli 1848/49-es szabadságharc (amelynek leverése aztán a gyász évtizedeit is elhozta Arany Jánosnak). A zenés kezdés a módszertani ajánlatok megalapozásául is szolgált: Goda Imre előadása a Toldi tanításához a műben kitapintható arányokra – mint „jelentés- és zeneiséghordozó” tényezőkre – hívta föl a hallgatóság figyelmét. Szó esett a módszertani megújulás lehetőségeiről; arról, hogy a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumban (Ausztria) hogyan oktatják a magyar irodalmat, kiállítás nyílt szövegtárgyakból, diákversmondások, dramatizált versbemutatók illusztrálták, hogy a tevékeny részvétel, a tapasztalat elmélyítheti a tudást. Hogy az irodalom lakhelye ma biztos nem az elefántcsonttoronyban keresendő, bizonyítja: Fűzfa Balázs Zách Klára a Facebookon címmel tartott előadást. A konferencia Szabó Tibor színművész (WSSz) fellépésével ért véget: Arany János által megzenésített verseket adott elő gitárkísérettel.

A konferencia az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete és az ELTE SEK Savaria Irodalomtudományi Tanszék (Szombathely) együttműködésében jött létre.

Szerb Antal azt írta Arany Jánosról, hogy „minden szál hozzá vezetett és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja”. Talán tőle sugárzik ez az aranyló ősz is.