A táncosokat könnyű fotózni- fotós mesélt az Agorában

A beszélgetéseket fiatalok vezetik: Novák Henrietta, Szabó Laura, Iker Enikő, Dobos Dominik, Horváth Evelin. Az asztalnál négyen ülnek, de a közönség is felteheti – és fel is tette! – kérdéseit.

Elsőként Lovagi Milán fotóst látták vendégül ezen a nagyon izgalmas, önképzőkörnek tűnő alkalmon.

Sokszor éri a fiatalokat az a vád, hogy nem érdeklődnek semmi iránt. Az ilyen sztereotípiákat is cáfolja ez az esemény. A diákok érdekes kérdéseket tettek fel, egyszerűen érdekeltté tették az „interjúalanyt” a válaszadásban, és a hallgatóság kíváncsiságát is felcsigázták. Dobos Dominik – láthatóan a csapat fő szószólója – enyhe öniróniával, okosan terelgette a beszélgetést. Megtudtuk, hogy Milán nem „fényképezőgéppel a kezében” született, hanem viszonylag későn, 31 éves korában talált rá a hivatására. És akkor sem a növény- vagy állatvilágot makrózta, hanem igazoláshoz készített portrékat focistákról. Most is azt mondja, hogy sportolókat és táncosokat a legkönnyebb fotózni, mert egyszerre van jelen náluk három elengedhetetlen tényező a profi képhez: a magabiztosság, a jó mozgáskultúra és a testi adottságok. Persze bujkáló mosollyal azt is megjegyzi, hogy a legjobban a nagymamáknak szeret képet készíteni az unokákról, mert nekik tényleg minden tetszik. A hallgatóságból erre páran felszisszenünk, mert eszünkbe jut, hogy a mama vitrinjében bizony mindig volt pár olyan vállalhatatlan kép rólunk, amelyeket legszívesebben letagadnánk, összetépnénk, megsemmisítenénk.

Szó esett még a retusálásról és a kép igazságáról. Arról: nem biztos, hogy az a jó modell, akinek hibátlan a külseje, és hogy az ételfotózás nem kis kihívást jelent a fényképészeknek. A beszélgetés alatt Milán bámulatos képvilágai pörögtek a háttérben. Egytől egyig az emberi szépséget éltették.