Egy új világ tárul ki előttem

A Más ez a szerelem? című kisfilmmel a FÉHE Nonpofit Kft. Szombathely filmes szakkörének alkotói – Bozzai Edina, Horváth Gábor Miklós, Málovits Norbert, Szabó Bianka és a folyamatban segítőként közreműködő Sarlainé Albert Lívia – a III. Magyar Speciális Független Filmszemléről elhozták az elsőfilmes különdíjat. Nem akárkik döntöttek a szemledíjakról: a zsűri munkájában kezdettől részt vesz mások mellett Janish Attila filmrendező. És mert a speciális filmeseket szintén kezdettől támogató Törőcsik Mari az idén nem tudott jelen lenni az eseményen, a fesztiválozók maguk gyűjtöttek és küldtek energiát: mielőbbi gyógyulásához. Nekik az ilyesmi különben sem nagy kunszt: általában jó energiákat mozgatnak és adnak tovább. Ezt a pozitív energiaáramlást érezte meg a filmes Fábián Gábor, amikor évekkel ezelőtt elkötelezte magát a speciális filmezés mellett. Akkor még nem is létezett ez a definíció: mondhatni Gábor találta ki. Azóta az ő kezdeményezésére és elnökletével, szombathelyi székhellyel létrejött a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület, amely az idén ősszel harmadszor rendezte meg a budapesti Eötvös 10-ben a Magyar Speciális Független Filmszemlét, amelynek mindig vannak vasi résztvevői. Fábián Gábor a kezdeményező, és bizonyos értelemben ő viszi a vállán a speciális filmezés ügyét, de – amint maga is minden adandó alkalommal hangsúlyozza – segítők és támogatók, nyitottság, intézményi fogadókészség nélkül nem sokra menne.

De mi is az a speciális filmezés? Fábián Gábor abból indul ki, hogy mindenkinek: az értelmi és más fogyatékossággal élőknek is joga van a teljes élethez. A személyiség kiteljesítéséhez pedig mi járulhatna hozzá sikeresebben, mint az alkotás? Fábián Gábor ennek az alapvetésnek a szellemében dolgozta ki – ebben is voltak-vannak munkatársai – a speciális filmezés módszertanát, amit a gyakorlatban most éppen a szombathelyi FÉHE-körben próbálhat ki.

A FÉHE Szombathely (Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Nonprofit Kft.) az idén kapcsolódott be a speciális filmes „mozgalomba”. Sarlainé Albert Lívia, a FÉHE 11-es Huszár úti „napközijének” terápiás munkatársa a filmes csoport segítőjeként már a nyári tatai speciális filmes táborban is ott volt (a tábor szintén a speciális filmes körökben csak mozibácsinak aposztrofált Fábián Gábor kezdeményezésére jött létre), ott készült a díjnyertes film is. Ahogyan Szabó Bianka, a FÉHE-filmes kör rendkívül aktív tagja fogalmaz: „Tapasztalatokat gyűjtöttem, élményeket. Egy új világ tárult ki előttem.”

Az új világ hétről hétre tárul tovább: a 11-es Huszár úti intézményben működő speciális filmes kör legutóbbi foglalkozásán mi is részt vehettünk. Hogy a kör működhet, az ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége) támogatásának köszönhető. Fábián Gábor, Sarlainé Albert Lívia – és persze a „gyerekek” – bíznak abban, hogy jövőre a folytatásra is adódik lehetőség.

Szerdán délelőtt nagy a nyüzsgés a FÉHE nappali szolgálatánál, minden szobában-teremben történik valami. Egy második emeleti barátságos teremben az asztal előtt álldogáló kíváncsi kamera jelzi, hogy jó helyen járunk. Fábián Gábor egyrészt azért örül nagyon ennek a lehetőségnek, mert itthon, Szombathelyen dolgozhat – kiemelve a FÉHE-vezetőség nem mindennapi segítőkészségét -; másrészt meg azért, mert a módszertannak akkor van értelme, ha működik (készült már módszertani segédanyag is).

A kétórás FÉHE-foglalkozás rendszerint ismétléssel kezdődik. Gábor most elsőként a legutóbbi moziélményről érdeklődik – mert a Savaria mozival együttműködésben van már Szombathelyen rendszeres speciális mozizás. Ezúttal az új Lego Ninjago-animációt látták. Viszket Zsolt sorolja, hogy volt benne piros nindzsa, zöld nindzsa, kék nindzsa, fehér nindzsa, fekete nindzsa. És egy macska, aki „gonosz egyén, a neve Garmadon”. Sőt: „Volt benne aranymetszés is. Néztük rendesen.” Molnár Réka megjegyzi, hogy „aranymetszés mesefilmben is lehet”. Helyben is vagyunk: az eddig tanult fogások, szabályok között fontos szerepe van az aranymetszésnek, amelyet előszeretettel „alkalmaz” a természet, de a legkülönbözők művészeti ágak is (a zenétől a képzőművészeten át a filmig). Az aranyszabály – sokszor nem is tudatosított – működése egyensúlyt eredményez.

A csoportból mindenki emlékszik rá, hogy az aranymetszés szabálya szerint a filmre vett személy „ne középen, hanem a kép szélén legyen, de ne a legszélén, erre mindig vigyázni kell”. Ahogy arra is, hogy a szereplő alapesetben nem nézhet a kamerába.

Bianka sorolja, hogy mi minden kell a filmkészítéshez: a forgatókönyvtől a szereplőkön át az operatőrig, a vágóig és a rendezőig. Zsolt idézi föl a kameramozgásokat (vízszintes, függőleges), Bianka bemondja a szakszót is: svenk. Tanulták már a képkivágásokat (nagytotál, kistotál, amerikai plán – amikor a szereplő fejtől combközépig látszik; Gábor szerint talán a western miatt: hogy a pisztolytáska mindig szem előtt legyen). Zsolt engedélyt kér és elmeséli, hogy vásárolt egy filmes könyvet: „Megláttam, és gondoltam, a csudába, itt van egy filmes könyv, én meg benne vagyok a filmezésben.” Most elfelejtette elhozni, de majd legközelebb.

Az elméleti ismétlés és a gyakorlás után folytatódhat a filmes készségek elsajátításával megalapozott filmírás. A filmírás, ez a közös munka sava-borsa! Bianka rendezői jegyzetfüzetében alakul a forgatókönyv. Ott tartunk, hogy a történet kávézóban játszódik. Van egy pár – játssza Horváth Beáta és Tóth Olivér -; kiszolgálásra várnak. A pincér – Viszket Zsolt – azonban a pultot támasztja, belemerülve a telefonjába. Hogyan legyen tovább? A derűs, nyugodalmas Bea megpróbálja rávenni a párját, hogy figyelmeztesse a pincért: hahó, rendelés van! Olivér a csak rá jellemző mozdulattal leveszi a szemüvegét, fölemeli a mutatóujját. A pincér szerepéből Zsolt fölnéz, és utánozhatatlan, szigorú mozdulattal visszaint: csak nyugalom! Mindenki azt csinálja, ami belőle fakad: így lesz a „játék” önazonos.

ábor fölveti, hogy mi volna, ha közben a háttérben üldögélne még egy vendég. Mondjuk, hogy ő már megkapta a kávéját. A csapat – Biankával az élen – rábólint. Hammer Dávid is benne van: csöndesen mosolyogva vállalja a kávézó vendég szerepét.

Hogy ezek után merre kanyarodik a történet, hamarosan kiderül. Várjuk a premiert!