2017.11.02. 07:00
Miholka átmeneti kabátjának szárnysuhogása kísérte őket
A Soltis Lajos Színház vezetősége az idén is megtette azt a szomorú kört, amelyet az ezredforduló óta muszáj megtennie: Sitkétől Ostffyasszonyfán át Veszprémig.
Kurucz Lászlónál, a Soltis Színház képviseletében Nagy Gábor, Martonfalvy Mária és Pesti Arnold Fotó: Marton Mercédesz
A Soltis Színház – akkor még Sitkei Színkör – társulata 2000-ben, egyetlen novemberi estén három társát, köztük művészeti vezetőjét, veszítette el.
Soltis Lajos színész-rendező, közösségteremtő színházi pedagógus (1950 – 2000) a veszprémi színház tagjaként a vidékjáró vajdasági Tanyaszínház hangulatát, az otthon melegét kereste és találta meg a ’90-es években a Sitkei Színkörben. Azon a tragikus novemberi estén pécsi vendégjátékról tartottak hazafelé: Lajos játszotta (fantasztikusan) a röghöz kötött, messzire vágyó, világatlaszt szorongató Miholkát a budapesti Merlin Színház Márton partjelző fázik előadásában, a címszerepben Jordán Tamás volt a partnere. A vendégjáték után indulás haza, s szokás szerint Soltis Lajos vezetett.
