Zseniális volt, ha enyhült felette az ég

2017.12.11. 15:40

Arany Jánosra emlékeztek Körmenden

A Várostörténeti Akadémián legutóbb Arany Jánosról emlékeztek meg születése 200. évfordulóján. A hagyományos előadás helyett dr. Goda Imre nyugalmazott főiskolai tanár mondott emlékbeszédet.

Kozma Gábor

Dr. Goda Imre Kocsis Luca szavalatát hallgatja Fotó: Jámbori Tamás

 

Dr. Goda Imre Kocsis Luca szavalatát hallgatja Fotó: Jámbori Tamás

A „... képe úgy lobog fel nékem” című előadás a Toldi kezdő sorait idézve most nem a nagy erejű Toldi Miklósra, hanem Arany Jánosra vonatkozott, aki kétszáz éve, 1817-ben született Nagyszalontán. Az előadót, dr. Goda Imrét a Csaba József Honismereti Egyesület elnöke, dr. Vörös Ottó mutatta be. Elmondta, hogy ketten indították el a Szombathelyi Tanító- és Tanárképző Főiskolán a magyartanárok képzését. Vas megyében szinte nincs olyan magyartanár, aki ne dr. Goda Imrétől tanult volna Arany János munkásságáról, költészetének szépségéről. Az előadó emlékbeszédében kiemelte Arany barátságát Petőfi Sándorral, ez a Petőfi-korszak volt az ő aranyos tavasza. Arany fiának, Lászlónak szavait idézte: – Természetük sok ellenkező vonása, mint két fogaskerék illeszkedtek egymáshoz, ami az egyikben hiányzott, a másikban benne volt. Két és fél évig tartott levelezésük, amely szoros barátságukról is szól. Költészetét élete adataival összehasonlítva azt tapasztaljuk, ha enyhül felette az ég, óriási termékenységgel dolgozik, majd egy varázsütésre elernyed, visszaroskad a tehetetlen elégedetlenségbe, nincs lehetetlen az akarata számára, csak az akarata lankad el időnként – fejtette ki az előadó. Arany a világosi fegyverletétel után Nagykőrösre ment tanítani, és itt talált rá a ballada műfajára, amelyben elbeszélő hajlamához társítani tudta érzelmeit. 1861-ben Pestre költözött, ekkor már a Kisfaludy Társaság igazgatója volt, majd 1869-től 1877-ig a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári teendőit látta el. 1865-ben, amikor lánya, Juliska meghalt, a költő több mint egy évtizedre elhallgatott, majd később ismét újra virágba szökkent a költészete. Gyulai Páltól ajándékba kapott egy kapcsos könyvet, abba írta a híres versciklusát, az Őszikéket. Két évvel később tizenkét énekben vetette papírra a Toldi szerelmét, melynek első kiadása két hónap alatt elfogyott. Utolsó éveiben gyakran emlegette Petőfit, és még megérhette költőtársa szobrának leleplezését. 1882-ben halt meg, temetésén tízezres tömeg vett részt, a Magyar Tudományos Akadémia előtt az egyetemi ifjúság adott díszőrséget. – Arany egyike azon költőinknek, akit állandóan, tulajdonképpen máig újraértelmeznek. A rendezvényen az Arany János Szavalóverseny három kategória-győztese, Németh Zsolt, Kocsis Luca és Szenkovits Buda működött közre értő versmondással.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában