Harmónia és hűség

2017.12.06. 14:55

Dr. Molnár Zoltán Miklós nyelvész 70. születésnapja!

Hetvenedik születésnapján dr. Molnár Zoltán Miklós nyelvész, főiskolai tanár, nyugalmazott tanszékvezető köszöntésére gyűltek össze kollégák, barátok, tanítványok és családtagok az ELTE SEK dísztermében. Az ünnepre kötet is készült. 

Ölbei Lívia

Mosoly, szerénység, alázat, mérhetetlen türelem, tapasztalat, pontosság, emberség, a másikhoz való odafordulás képessége. Dr. Molnár Zoltán Miklós személyiségének, munkásságának valamannyi méltatója a felsorolt hívószavak köré rendezte el köszöntőjét kedden este az ELTE SEK dísztermében. Molnár Zoltán ezen a napon: december 5-én töltötte be hetvenedik életévét.

Dr. Czetter Ibolya mb. tanszékvezető nemcsak a kollégák, hanem a több ezer egykori tanítvány nevében is köszöntötte dr. Molnár Zoltán Miklóst az ELTE SEK dísztermében. Fotó: Szendi Péter

Elsőként a végzős magyar-ének szakos hallgatók léptek színpadra Máriás Zsolt zongoraművész kíséretében. Az OTDK-n (az Országos Tudományos Diákköri Konferencián) kiemelt dicsérettel jutalmazott, színházi elemeket sem nélkülöző produkció Horváth Barnabás zeneszerző Kosztolányi bravúros, humoros, ironikus „csacsi rímeiből” összefűzött dalciklusából készült. Csak egyetlen példa: „Rátok tekint két félteke, hogy féltek-e” (Napoleoni buzdítás katonáihoz). A nyelv csodálatos működése is megmutatkozik ezekben a rímekben, vagyis helyénvalóbb műsorszámot nem is választhattak volna a nyelvész dr. Molnár Zoltán Miklós köszöntésére. Aki bár stilisztaként kezdte, és a stilisztika iránti érdeklődését máig megtartotta, Szombathelyen „átnyergelt” a dialektológiára (a nyelvjáráskutatásra, amelyben az eleven nyelv, a változás vizsgálata fontos szempont). A szombathelyi főiskolán a 80-as években országos viszonylatban is számontartott dialektológiai műhely működött.

Dr. Molnár Katalin, az ELTE SEK Bölcsészettudományi Centrum igazgatója néhány szegedi év után, voltaképpen még pályakezdő oktatóként került 1984-ben a szombathelyi főiskola nyelvészeti tanszékére. A „ritkábban segítőkészség, gyakrabban távolságtartás” tapasztalatának birtokában kellemes meglepetésként érte a szombathelyi tanszék barátságos légköre. Mint mondta, Molnár Zoltánnak – a hallgatókat is megillető kollegiális odafordulásnak – nagy része van abban, hogy akkor még új munkahelyén hamar megszűnt benne minden szorongás. Amikor pedig Molnár Zoltán tanszékvezető lett (1999-ben), „sikerült véghezvinnie a lehetetlent: ő nem változott”. Dr. Czetter Ibolya, a Savaria Irodalomtudományi Tanszék megbízott vezetője nemcsak kollégaként, hanem „több ezer tanítvány nevében” is köszöntötte az ünnepeltet, akitől mindenki alázatot és szakmai tisztességet tanulhatott. Czetter Ibolya Harmónia és hűség címmel írta meg köszöntőjét abban a kötetben, amely „...ahogy csillag megy az égen...” címmel Molnár Zoltán 70. születésnapjára készült. A huszonhárom szerzőt mozgósító tanulmánykötet kiadója a Savaria University Press, a kiadást Zalaegerszeg polgármestere, valamint a szombathelyi nyelvtudományi tanszék több oktatója támogatta.

Dr. Vörös Ferenc, a Savaria Nyelvtudományi Tanszék vezetője az ünnepelt szavait – önéletrajzának zárógondolatát – idézte a születésnapi kötetből: „Körülményeimhez, lehetőségeimhez mérten sikerült elérnem életem során azt, amit akartam. Elégedett, boldog embernek tekinthetem magam.” Pedig a sok változáson átesett felsőoktatási rendszerben, a többször státust váltó szombathelyi főiskolán (aztán egyetemen) nem volt mindig könnyű helytállni, utalt Vörös Ferenc azokra a „viharos évekre”, amikor a bolognai rendszert bevezették. A nyelvészeti tanszék vezetője tízéves munkakapcsolatról számolt be, de eljöttek dr. Molnár Zoltán köszöntésére a „nagyon régi” kollégák is: Gergó Judit, a Magyar Rádió szerkesztője, az est moderátora ültette egy asztalhoz Kolláth Annát, Bokor Józsefet, Guttmann Miklóst, Vörös Ottót – és az ünnepeltet. Nemcsak egykori tanszéki történetek kerültek elő, hanem maribori lektori élmények is.

A család a hetven évet zenével és idézetekkel kísérve bemutató, vetített „fotóalbummal” készült, Lengyel Lili széki születésnapi köszöntőt énekelt a nagyapjának: gyönyörűen. Molnár Zoltán pedig évtizedek óta ismert mosolyával (a szemében gyanús csillogás) köszönte meg a születésnapi estét. Elégedett, boldog ember.

Ezek is érdekelhetik