A lócsi leányság és egy banditatámadás

A XVII. század elején, 1607-ben, újév napján Lócs falu közelében történt az a banditatámadás, amelynek során meggyilkolták Csemetey Istvánt. A királyi kincstár adószedője, Vas vármegye országgyűlési követe, majd két éven át alispánja „lócsi castellumából” Apátiban lévő birtokára indult, amikor – ahogy a vármegyei jegyzőkönyv fogalmaz –

„Svasztich Gábor maga mellé véve néhány magához hasonló gonosztevőt, alattomosan és lesből megtámadta, és nem gondolván az isteni és emberi törvényekkel, kegyetlen és halálos sebekkel megsebesítette és meg is gyilkolta Csemetey Istvánt”.

Nevezett örökösei a vármegyénél haladéktalanul panaszt tettek – és kérték a nemesi gyűlést, hogy „a hallatlan és véres gaztett miatt forduljanak őfelségéhez, valamint az országos főkapitányhoz, kérve a gonosztevők megbüntetését”. A vármegye első fokon – „mivel a megvádolt Svasztich Gábor a nemes emberek között tartatik számon” – a felpereseket a törvényben foglaltaknak megfelelő eljárásra utasította. A Werbőczy István Tripartitumában (Hármaskönyv) meghatározott jogorvoslat nyilván eredménytelen volt, ezért került az ügy az országgyűlés elé. A harmincéves háború idején lezajlott per végkifejletéről sajnos nem maradtak fenn a dokumentumok. A gyilkosság a Csemetey család számára hosszabb távon is tragikus fejleményeket hozott: a férfiág kihalt. Az elhunyt idősebbik fia vasvári prépost volt, József nevű gyermekének pedig – aki 1636-ban Vas vármegye alispánjaként szolgált – nem voltak fiú utódai. A XVII. században még Felsőlócsnak nevezett falurészen álló családi kastélyt tehát a leányági leszármazók örökölték. A ma Lócson álló kúria a XVIII. században került a Csikor család tulajdonába, a Csikorokhoz fűződik az épület átalakítása.

A napjainkban is lakóházként hasznosított Fő utcai épület kapubejárata, oromzatdíszei, az ablakrácsok és az eredeti állapotában megmaradt hajdani raktár máig látható barokk stílusjegyeket mutatnak.