Szuperhősök, kajla nyulak fonalból

Illusztrált, útmutatóval ellátott mintagyűjteményekből vehetnek ötleteket kezdő és haladó horgolók, és az sem lehetetlen – Eredics-Borsics Mónikánál is így történt –, hogy az avíttnak gondolt technikát a youtube-ról sajátítsa el valaki. Angol nyelvű videók segítettek Móninak is a kezdetekben, igaz, a fonal- és kézimunka-szeretete még a szüleitől való. – Először varrtam. Emlékeim szerint kézzel már az óvodában, nagycsoportban, aztán géppel alsó tagozatos iskolásként, majd felnőttként is, például crazy patchwork technikával ágytakarót. Nem csoda: a nagymamám varrónő volt, az édesapám pedig igazi ezermester, aki megtanított az alapokra. Egy nagyon régi Neumann varrógépet örököltem tőle, ami még a nagymamáé volt – mondja Móni, aki gyöngyözött és barkácsolt is az apukája nyomán, az édesanyjától pedig kötni tanult.

Hangulatos tetőtéri lakásuk étkezőjében az első, ami feltűnik: egy falmatricaszöveg jókora furnérlemezen – a saját munkája. A betűk egyenként kivágva kartonból, fonallal betekerve, felragasztva. Többórányi munka, mondatok bemutatkozásképpen: „Ebben a házban igaziak vagyunk. Néha hibázunk, elnézést kérünk, nagyokat nevetünk, megöleljük egymást. Megbocsájtunk, ha nehéz is.

Hangoskodunk, türelmesek vagyunk, szeretünk.” Alatta kislányuk, a kétéves Lili szülinapjára készült dekoráció. A tetőablakról textilmadarak lógnak a térbe, azokat kivéve az otthon szembetűnő és rejtettebb zugaiban mindenütt Móni munkái: horgolt, vatelinnel bélelt dínó, amit mindenki teknősnek néz, horgolt patchworktakaró, régi baglyos párna, vízilovak pasztell- és élénkebb színben. – Babaajándékba elegánsabb árnyalatokat használok – az fiúknak, lányoknak is szép. Az én világomban viszont az élénk, kontrasztos, vibrálóbb színek dominálnak – mondja. Fonalsörényű lila lovacskát szorít magához Lili, majd sorban kéri a barna és fehér mackót, a nyuszit, a hűtőmágneseket. Mindegyik figurát megszeretgeti a kislány. Ő az első szűrő, vele tesztel az édesanyja: ha Lilinek tetszik az új alkotás, akkor az kiállta a próbát, „működik”. Mellesleg ő is horgol saját fonallal és tűvel, amiket anya nem használhat – a nappalit „orgolónak” hívja.

Az ablakpárkányon még az ősz köszön vissza puha sünnel, horgolt rátétes mécsestartókkal. A kompozíció mindegyiknél saját ötlet, a mintákat Pinterest-oldalon találja, majd variálja Móni – van, hogy ötféléből áll össze egy. A lovacskánál például, aminek a sörénye fonalszálakból áll, gombszeme van és nyakéke, többféle technika találkozik. A japán amigurumitechnikával dolgozik leggyakrabban, amire három-négy éve talált rá – az egyben horgolt, üreges belsejű figurák fonalból készülnek, a sorok spirálos formában követik egymást. Akkor lesz szép egy-egy figura, ha nincsenek benne törésvonalak, ehhez az is kell, hogy egyenletesen, folyamatosan tömjük vatelinnel, avat be Móni. Régebben, úgy öt éve rátalált egy mintára, akkor még csak a horgolás alapöltéseit ismerte. Dísztakarót készített először, aztán apránként megtanulta az internetről, amit lehet. Legutóbb a saroktól sarokig építkező technikát fedezte fel magának, azzal pixeles képeket tud kirakni.

Rajongással beszél a hobbijáról. – Nagyon szeretem az anyagokat, a fonalakat. Igazi ünnep, amikor méteráruboltba megyek. Kötőfonalat használok, de az apróbb dolgokat hímző-, gyöngy- és gobelinfonalból készítem. Horgolt babacipők, mini szuperhősök – Superman, Hulk, Batman, Vasember –, Star Wars-figurák – Leia hercegnő, Han Solo, Luke Skywalker és Darth Vader – kerülnek elő egy dobozból. Bevallja, a megszokottakon túl szeret izgalmas, modern figurákat, szuperhősöket, kajla nyulakat alkotni – a célja a szórakoztatás. Meg akarja mutatni: a régimódi kézművestechnikával is lehet friss, „menő” dolgokat létrehozni. Az internet virtuális fonóként működik a számára – fonó abban az értelemben, ahogy régen összegyűltek az asszonyok, hogy fortélyokat tanuljanak egymástól. Ha éppen nincs netközelben, akkor sem „magányos”: hálás a szombathelyi kézművesközösség befogadó, beavató, támogató hozzáállásáért.