A két éve elhunyt Esterházy Péter születésnapjára új könyvet jelentetett meg a szerző kiadója

- Há-há-há, ideértünk! – mondta kicsit hangosabban a kelleténél, valakinek. Nem közvetlenül mellettem állt – mondjuk úgy harminclépésnyire -, de nekem elég volt, hogy meghalljam hason fekve, délután fél ötkor a szigligeti strandon. Készítettem vele már több interjút, teljesen biztos voltam benne, hogy ő az. Láttam, sétál a vízben, a parttal párhuzamosan, mintha azért szökdécselne csak az iszapban, hogy a haja ne ázzon el. Óvatosan, szemüvegben, nevetgélve. Pillanatok alatt a parton termett, újságot olvasott. Állva a tűző napon. Köréje gyűltek néhányan. Felbátorodtam, és odaléptem hozzá, elmondtam, micsoda meglepetés, hogy az ember gyanútlanul olvasgat, és megszólal mögötte egy hang. Az íróé. Szívesen beszélt, és szívesen hallgatott. Érdekelte, amit mondok. Még arra is csak egy félmosollyal válaszolt, amikor azt mondtam, nem egyszerű ez, sokkal inkább bonyolult változat.

- Gondolja? – kérdezte és a szemüvegét feljebb tolva az orrán rám nézett. Pedig lesz még majd a kardozós után egy horror és egy pornó változat. Szóhoz sem jutottam a meglepetéstől, csak amikor már Gitta asszony is nevetett. Emlékszem, elfogódott voltam, ezt írta a könyvembe: „a szigligeti strandon július 16-án”. Mondtam is neki, kár, hogy nem június 16. Igen, válaszolta, de hát minden nem jöhet össze. Ez a költészet és valóság, látja? Aztán így ment ez majdnem mindennap: délután Esterházy a partra le, vízben szökdécselés, állva sajtó, ülve kisfröccs. A lányom odavolt, mert a vízben azt mondta neki, hogy ő milyen helyes gyerek, máskor meg visszadobta neki a labdát. Két évvel ezelőtt Pestről jöttem haza, Soós Nóra festőművésszel Esterházyról beszélgettünk. Hogy talán még jobban lehet. Borzasztó volt a hőség, az autópályán esőfelhők gyűltek, mire hazaértünk, jég esett. Amikor a tévé bemondta, hogy meghalt, nem is értettem. Csak amikor a barátnőm nyomta a csengőt, hozott rozét, virrasszunk. Ma, a születésnapján megvettem a könyvét, ahogy mindig, mindig egy újabb könyvet, minden április 14-én. Az olvasó országa, ez a címe. Fekete borító, rajta piros betűk, belül vajszínű árnyalat. Publicisztikák, esszék, jegyzetek, Esterházy jellegzetes műfajai hétköznapokról, ünnepekről. Az olvasóé. Enyém, tiéd, övé.