2018.05.06. 11:10
Berzsenyi Dánielre emlékeztek szülőfalujában, Egyházashetyén
Kemenesalja költőjének májusi születésnapja minden esztendőben jeles esemény a ma alig több mint háromszáz lelkes községben.
A 242 esztendővel ezelőtti örömhír napján ünneplőbe öltöztek a falu lakói, hogy jó szokás szerint versekkel, dalokkal emlékezzenek a néhai költőfejedelem alakja előtt. Az otthonául évekkel ezelőtt e települést választó Ambrus Lajos író jó házigazdaként segített a ráhangolódásban, köszöntve a murakeresztúri Zrínyi Kadétok felvonulását, majd a sokadalom, a Géniusz Kürt Együttes kíséretével elénekelte a Himnuszt. Horváth Anna, a bobai evangélikus iskola tanulója, a költészetnapi versmondó verseny idei győztese elmondta Berzsenyi költeményét, a Búcsúzás Kemenesaljától című verset.
Megemlékezés a Berzsenyi háznál
Az újabb csokornyi kürtmuzsika után ünnepi szónoklat következett. Dunaszerdahelyről érkezett a főhajtásra Tóth László József Attila-díjas költő, aki Berzsenyit a szívébe helyező alma matert idézte meg: „Mert iskolám osztályzott s nem értelmezett, távolított, nem közelített. Hisz innen az értelmezés és a közelítés felől felismernem sem tartott volna sokáig, hogy régiesnek, nehézkesnek, nehezen nyithatónak, nehezen olvashatónak gondolt nyelve is mennyi szépséget, varázst, sodrást, mennyi – korában – újat, újdonságnak számítót tartalmaz. Régies? – ha a mából nézem. De ha a saját korában látom poétánkat, ’virulmányai’, ’ragyogványai’, ’édes andalai’ mellett észre kell vennem, mennyi új s nyelvi újszerűség volt benne korának egységes és legmegfoghatatlanabb mondandóink legárnyaltabb kifejezésére is alkalmas irodalmi nyelvünk kialakulása előtti nyelvállapotainkhoz képest…”
Zolnainé Nábrádi Györgyi előadásában hallhattuk ezután a Kazinczy Ferenchez című Berzsenyi költeményt, majd Zolnai Attila, Egyházashetye polgármestere átadta a falu díszpolgári címét az Őszikék Klub vezetőjének, Varga Józsefnének. A Hetyei Daloskör – karnagya Zolnai Fanni – különleges műsorral készült: Kodály Zoltán és Thomas Morley zeneműve után a már korábban elhangzott Búcsúzás Kemenesaljától című vers következett, Békeffy Antal megzenésítésében.
Az emlékünnepség a hagyományok szerint koszorúzással és a Szózat közös éneklésével zárult.
