Csak a kezeket figyeljék! – A WSSZ jubileumi évadának FényPontja

Első szombathelyi bemutatójának fotóspróbáján Ivo Krobot cseh rendező elmondta a szombathelyi fotósoknak, hogy az volna igazán jó, ha most végignéznék a próbát, aztán egy másik alkalommal visszajönnének – hogy akkor már pontosan képben legyenek, tudják, mit, mikor, hogyan fotózzanak. A jelenlévők valószínűleg elnézően mosolyogtak. Pedig Ivo Krobot tudta, mit beszél.

Láthatatlanul a születő alkotásban

Mészáros Zsolt (Sadness) pedig tudja, milyen együtt lenni egy készülő, alakuló, megszülető előadással – miközben a színészeknek úgy kell a lehető legközelebb engedni magukhoz a fotóst és a fotós tekintetét, hogy talán el is feledkezzenek a létezéséről. Evidencia, mégis: a színész játszik – és mindig mások nézik; de jó, ha látják. Mint Sadness, aki – ez a legjobb fotósok emblémája – csöndben mosolyogva úgy van nagyon-nagyon jelen, úgy teszi a dolgát, hogy sohasem tolakszik az előtérbe, Aztán van csodálkozás.

A tízéves színház jubileumi évadát – nyolc bérletes bemutató plusz a Home Bank – összefoglaló Mészáros Zsolt-tárlatot a színház képzőművésze, Oroszy Csaba ajánlja a közönség figyelmébe. Közben innen is, onnan is furcsa, ismerős figurák tűnnek föl az aulában. Keresgélnek, gyorsan megtalálják a helyüket. Mintha a Fő téri Joyce-szobor mintájára érne össze művészet és valóság: a kétdimenziós fotók – és a jubileumi évad előadásainak – szereplői ott sétálnak közöttünk. Elkészül a csoportkép: ez lesz a tárlat zárófotója.

Aztán ezek a furcsa figurák észrevétlenül úgy eltűnnek, mintha soha ott se lettek volna. Maradnak viszont a fotók, amelyeket érdemes alaposan szemügyre venni (most a közönség sétál, mint valami középkori kocsiszínházi előadáson).

Csak a kezeket figyeljük!

(Persze ne csak a kezeket.) De Sadness mintha a sokatmondó kézmozdulatok koreográfiájára fűzte volna föl az összefoglalót; a lényeget. Kálmánchelyi Zoltán a Hétköznapi őrületekből (paplanban, félálomban tapogatózva). Bálint Éva a Home Bankból, amint az összeomlás szélén a fal felé fordulva betapasztja a fülét; a másik keze úgy nyúlik fölfelé, mint valami törékeny virág (vagy mintha táncosként kelne önálló életre). Kép a Sztárcsinálókból: Szabó Róbert Endre, Németh Judit, Kelemen Zoltán. Németh Judit bal keze hátrafeszül, mint egy tangótáncosé; fegyelem és robbanásveszély – hát ez a római császári udvar. Bajomi Nagy György az Oblom-offból: derengő türkiz tér (mint a tenger), benne sziget a nagy fotel. A fotelben Oblomov, amint vakarja a fejét (ó, szent döntésképtelenség), a másik keze a térdén pihen. Cseppben a tenger, egyetlen képben az előadás. Csonka Szilvia a Home Bankból: a szerep szerint is várandós kismamaként gyöngéden emeli föl a zenélő dobozt. Jámbor Nándor a Vőlegény-előadásból: összeroskadás, kilátástalanság; kezében könyv. Szabó Tibor a Művészet triójából, amint cigarettára gyújt: csak azért is. Hartai Petra és Kenderes Csaba a Bunbury-előadásból. Okos kislány fölemeli a mutatóujját. Tudja, mit akar. Egy tűzpiros csipkekesztyű – és egy boldogan összecsippentett kalap. Képek A salemi boszorkányokból. A lányok összekulcsolt keze. Proctorék – Bányai Kelemen Barna és Bánfalvi Eszter –, amint Proctorné szelíd határozottsággal lefogja férje kezében a fegyvert. Vlahovics Edit Tituba szerepében, amint a börtönrácsba kapaszkodik. Haza akarna menni.

Irány a WSSZ, Akacs Mihály utca 7.