A Margaret Island rituáléja most sem maradhatott el a karneválon

Akkora mosollyal fogadnak, mintha én lennék a teljes közönség, amely majd kinn várja őket. Éppen ősz van a karneválon, Viki a bundapulcsimra mutat: – Nekem is ilyen van – mondja. Vicces ez a mondat így augusztusban, megállapítjuk. A nyarukat kérdezem, hiszen nehezen lehetett találni olyan fesztivált, ahol nem hívogatott a név a line-upban: Margaret Island.

– Az idei volt az egyik legjobb nyarunk

– kezdi Viki –, most játszottunk a legtöbb nagyszínpadon és különleges lehetőségek is adódtak idén, például koncert Szigligeten, a várban. A mögöttünk dolgozó csapat is nagyon fontos: most már annyian vannak, mint mi a színpadon. Az ő segítségükkel azzal tudunk foglalkozni, ami a legfontosabb: a zenével.

A szabadtéri koncerteknél mindig benne van a pakliban az elázás. A felhők Szombathelyen sem nagyon tudták tartani magukat. De mi van, ha megérkezik a zápor?

– Írtunk rá egy dalt – vágják rá rögtön nevetve. – Egyik éven a VOLT Fesztiválon teljesen elmosta az eső a koncertünket, de van, aki azóta is azt mondja, hogy de jó lenne megint elázni az Eső című dalra.

– A fesztiválidőszak és a sok koncert mellett a stúdiózás is sűrítette a nyári programot – teszi hozzá Füstös Bálint. – Augusztusban fejeztük be a harmadik albumunkat, ez szeptember 10-én fog megjelenni. Néhány dal minden koncerten felcsendül, hogy ismerkedjen velük a közönség is. Aztán az őszi-téli klubturnén Szombathelyre is elhozzuk az újdonságokat és persze a korábbi dalokat: december 10-én a Savaria moziban lépünk színpadra.

– A koncert előtti rituálé elmaradhatatlan: közös pacsi, visszaszámlálás és kiabálva: „Margit-sziget.” És a kedvenc: tíz guggolás össze-vissza vezényelt tempóban

– mondja Törőcsik Kristóf.

A rituálé most is bevált: a karnevál telt Fő térrel várta a zenekart. LK