Tájidegen-tapasztalatok: kísérletezések és szentendrei kapcsolat Szentgotthárdon

Nem is volt olyan régen 2015 júniusa, akkor mesélt először a készülő Tájidegenről w. Horváth Tibor médiadizájner. Azt mondta, fesztivált és alkotótábort tervez, érdemes lesz megnézni és meghallgatni. Nagy lendület, rengeteg ötlet. És tényleg: a nyár végén megrendezték az első Tájidegen művészeti szabadnapokat. A többes szám néhány lelkes helyi művészt és támogatót takar, Tiboron kívül Takáts Fruzsinát és a Szemle egyesület többi tagját. Aztán 2016-ban is volt Tájidegen, tavaly már harmadszor gyűltek össze szerte az országból művészek, idén pedig negyedszer töltekezhettek különleges művészeti benyomásokból a résztvevők, vagyis az alkotók mellett a közönség.

– Elsősorban egy olyan helyet, helyzetet teremtünk, ahol nagyon sok alkotóművész képviselteti magát és területét – magyarázta az alkotótábor és a fesztivál arányát a szabadnapokon.

– Ezek az emberek találkoznak, párbeszéd alakul ki köztük. Mindig van téma, ami köré csoportosulnak, hoznak tervet, amelybe bevonják a táborozó fiatalokat. Olyan kollektív munkák kerekednek, ami miatt nevezhetjük művésztelepnek. Színpadi események is vannak, ez a fesztivál része – magyarázta az évről évre formálódó programsort.

Hogy mégis mennyi érdeklődő volt, erre a kérdésre a helyszínnel válaszolt w. Horváth Tibor. Frekventáltabb helyet választottak, mint tavaly a régi strand: a régi autóbusz-állomást „lakták be”.

– Itt egyfolytában élet van, sokan láthatták, hogy alkotómunka folyik. Nagyon sokan felfigyeltek arra, hogy történik valami – mondta el a főszervező, aki úgy számolt, naponta 20–25 ember ment „kérdezős­ködni”. – Ennek köszönhető, hogy sokan eljöttek pénteken és szombaton a nyilvános programokra, a színházi elő­adásra, koncertre. A színházi produkciót részletezve elmondta, hogy Lukács Mihály rendező Kész című előadása került színre, pontosabban a váróterembe, amely nem mellékesen évek óta nem volt nyitva senkinek. – A Kompánia Színházi Társulat előadása zseniális volt – foglalta össze röviden.

Helyben született a darab: egész héten feladatokat osztott a rendező, egyéni, közös, zenei, filmes feladatokat egy-egy témára építve. Ezeken mindennap csiszoltak, addig, amíg felfűzték egy ívre, részegységekből állt össze a darab – mutatta be a Kész előadást. Különleges vetítés volt a buszállomás kirakatára, élőzenei produkció is hangzott, miközben akciók, etűdök fűzték kerekre a történetet. Az előadás helyspecifikus – ez az erőssége. A Tájidegen idei kiállítása kapcsán pedig Szentendre és Szentgotthárd együttműködését emelte ki. Egy művészeti párbeszéd, kulturális cserekapcsolat kezdődött nemrégiben, ennek egy állomása volt a Tájidegenen: a Templom Galériába a Vajda Lajos Stúdió hozta az Expedíció című médiaművészeti kiállítását. Mákó Rozi bemutatójával lett szokatlan a tárlatnyitó, amelyre sokan jötten Szentendréről, alkotók és vendégek is. Ősszel lesz szentgotthárdi viszontlátogatás, a cél, hogy fonódjon össze a két város kulturális élete.

Fontos pont volt a máriaújfalui Hársas-tónál rendezett beszélgetés: a művészet jelenéről beszélgettek, szentgotthárdi vonatkozásban is, generáció­kon át. Salamon Juli vezette a fórumot, amit rögzítettek, és hamarosan felkerül a világhálóra, tanév eleji feladatként vágják meg a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium mozgókép- és animációkészítő szakos diákjai. Természetesen szándékosan volt „tájidegen” a beszélgetés helyszíne. – Nagyon sokan jöttek át a homokozótól, anyukák, apukák is bekapcsolódtak – idézte fel w. Horváth Tibor. S ha már helyszín: tudható, hol lesz az ötödik Tájidegen?

– Az a tendencia, hogy minden évben, ahol vagyunk, azt a helyszínt a következő évre felújítják. Ennek örülök, mert egyrészt szépül a város. Másrészt nem ragadunk meg egy helyszínen. Ez a cél: hogy mindig új helyet találjunk, amely közegében is tájidegen, hogy erre mutassunk rá a kultúra, a művészet segítségével. Vannak elképzelések, három-négy hely is szem előtt van – egyelőre ennyit árult el w. Horváth Tibor. Az alkotóknak inspiratív, a nézőknek izgalmas – így foglalta össze a Tájidegen-koncepciót. Jövőre már négy év tapasztalatából építkeznek. Legyen tényleg szabadnapok, ahol jelen vannak a művészek: alkothatnak, teljesen szabadon – hangsúlyozta. Az anyagi keretekről azt mondta, öröm, hogy egyre több helyi vállalkozó lát fantáziát a programban, nyertes pályázatra is támaszkodhattak egy programelemben idén. Bővítenék a nemzetközi kapcsolatokat, és ugyancsak cél, hogy a környékről származó sok alkotót hazahívják Budapestről, külföldről. Ahogy w. Horváth Tibor fogalmazott: Szentgotthárd „egy sarka az országnak, ahova összefújja a művészeket a cél”.