Évzáró a Koptik Odó utcában, amikor hátra van még néhány Liliomfi-mutatvány

A celldömölki belváros karácsonyi fényekben-díszekben pom­pázik, Koptik Odó szoboralakja most fényfüggönyön át nézheti a nagy művet (miközben megpihen): a két tornyával a város fölé magasodó templomot; közben Máriát a gyermekkel. Ebben a talányos csöndességben úgy kopogunk be a Koptik Odó utcai Soltis Lajos Színházba – az épület mintha a mesék birodalmából csöppent volna ide, a fölújításra váró piac mellé –, hogy biztosak lehetünk benne: nemcsak beengednek, hanem várnak is minket.

Az előtérben alakul a terülj-terülj asztalkám (bár a csodát szorgos kezek helyettesítik – hacsak nem ez maga a csoda). Benn, a színházteremben pedig Nagy Zsuzsi osztálya (a művészeti alapiskolások, akik itt tanulják a színházat) teremt ünnepi hangulatot. A játéktérben a december 22-én nagy ováció mellett bemutatott Liliomfi minimáldíszletének elemei pont megfelelnek hangulatteremtőnek. Van karácsonyfa is. Meg van elkényeztetett kislány, aki nem örül semmiféle ajándéknak: durcás kamasz, aki titokban persze valami másra, valami igazira vágyik. (Vigyázat! A színiiskolások, stúdiósok előadásai mindig tükröt tartanak: elsősorban a felnőtteknek.)

És van protokoll is (bár oldott, mint mindig). Nagy Gábor, a színház alapítója-vezetője számsorokkal bombázza az ünneplő közönséget. Mert bár a színház évadban méri az időt, azért az év végén sem árthat meg összegezni, visszanézni. Sokszor leírtuk már, hogy a Soltis Lajos Színház egyedülálló tünemény: nemcsak rengeteget játszik, nemcsak fesztiválokat rendez (közben kiemelkedő fesztiválsikereket ér el: Oroszországtól Budapestig és Komlóig), nemcsak utánpótlást nevel, nemcsak képzést szervez és nyújt, hanem – életérzést ad. És persze nem akármilyen színházi élményeket.

A számsorokból most csak egyet: Bruckner Roland (vezetőszínész, sofőr stb.) jutalmat kapott a 2018-ban (is) végzett kiemelkedő munkájáért. Piller Ádám szintén jutalomban részesült: 2018-ban 123-szor lépett színpadra – 11 darabban. (Ismételjük csak el: 123 – 11.) Tóth Ákos is jutalmat érdemelt, hát persze: 124 alkalommal hódította meg a (tényleg a) világot jelentő deszkákat, tette ezt 12 darabban. Dicséretet kapott Horváth Nóri, aki 61-szer lépett színpadra az évben a Soltis színház színeiben; és igazgatói dicséretben részesült Erényi Dorottya is, akit stúdiós létére 35-ször láthatott a közönség.

Nagy Gábor hosszan sorolja a Soltis Lajos Színház támogatóit is. Mert bár a társulat talán még soha nem volt könnyű helyzetben (ami a létfenntartást illeti), azért vannak, akik nem hagyják cserben: az NKA-tól a celli önkormányzaton (személyesen Söptei Józsefné alpolgármesteren) át több cégig és magánszemélyig. Szilágyi-Varga Diána azt kérdezi, hogy „hány perc az ünnep”, aztán Sipi (Sipos László) következik: a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója nem hagyna ki egyetlen alkalmat sem, amikor visszatérhet az „alma materbe”; vagy inkább a színházi-szülői házba. Franciás könnyedséggel áll ki elénk, és – a kellő iróniával – nem is akarja abbahagyni. Aztán mégis. Itt már csak a közös fotónak kell elkészülnie: a színpadon járkálást úgyis megtanultuk a Szentivánéji álom-előadás nézése közben: Nagy Péter István (Pepe) és Sándor Júlia (ők is itt vannak) egyszer csak fogják, és helycserére bírják rá a színészeket meg a közönséget. De hát a Shakespeare-vígjátékban ez a lényeg.

Még mindig érkeznek a vendégek – senki nem jön üres kézzel. És bár ez a Soltis Lajos Színház hivatalos 2018-as évzárója, a munka – a játék – nem állhat meg. Lesz még az évben két Liliomfi-előadás. Sajnos – vagy szerencsére – telt házas mindkettő: a k2 Színház és a Soltis színház újabb koprodukciójának már a premierjét megelőzte a híre. De Liliomfi jön jövőre is, úgyhogy föltétlenül nézzünk be Gyuri pincérhez a Rezgő Báránykához címzett műintézménybe.

Hogy az meg hol van? Még szép, hogy Celldömölkön! De a leginkább: a Koptik Odó utcai színpadon, ahol a varázsfüggöny működik.