Giampiero Assumma nyilvános fotókiállítása Intaházán

Amikor az ember azon gondolkodik, hogy vajon miért van rá nehezen meghatározható, de mindenképpen elementáris hatással az emberi kiszolgáltatottság, előbb-utóbb mindig felötlik – mintegy válaszként – Simone Weil írása, az Ami személyes és ami szent. Weil azt állítja, az emberben minden körülmények között és kizárólag az a szent, ami személytelen (vagyis nem az számít például, hogy kék-e a szeme, vagy barna).

Az a szent, ami személytelen: ami minden egyes emberben közös. Mintha ez a szentség mutatkozna meg a kiszolgáltatottságban; ez a szentség vonzaná a tekintetet; vagy éppen kényszerítene a tekintet (időleges) elfordítására. Giampiero Assumma hajléktalanokat ábrázoló képein is ez a szentség nyilatkoztat­ja ki önmagát. Vagyis: maga az ember. Jelzők és stigmák nélkül.

Az intaházi pszichiátriai intézet boltíves, itt-ott pergő vakolatú pincéjében finom empátiával megrendezett kiállításon az a felvétel is látható, amely az idén a 37. Magyar Sajtfotó Pályázaton társadalomábrázolás és dokumentarista egyedi fotó kategóriában első díjat kapott. Hajléktalanként élni Budapesten: az intaházi pincében nem szemmagasságban a falra applikálva, hanem lenn, a foltos padlón, a sarokban a fal mellett látható kép – mintha a természetes közegében szembesülnénk a látvánnyal. Önfeledten alvó pár a földön. A kék takaró szinte az ikonok égkékjét idézi.

Egy férfi és egy nő – egymás karjában. Két ember. A többi? Talán néma csend. (Weil azt is mondja, hogy egyedül a szépség nem eszköz másra.) Giampiero Assumma képei között fölbukkan egy szék, szétszórt fehér lapok. Petri György-feljegyzések „egy nagy spirálfüzetbe”, a Holmiból (2002/11.). Jó arra gondolni, hogy Petri dolgozott Intán: „(…) Meg kéne őket is írnom, meg egyáltalán Intát, már csak azért is, hogy porig romboljam dr. Benedek édeskés-nyálas hazugságait, és emléket állítsak dr. Goldschmidt Dénesnek. (No meg az ápolóság megfoghatatlan magasrendű élményének – minden fárasztó robot és rutin és megalázó alulfizetettség ellenére.)”

A kiállítás – a Küzdőtér – szeptember 30-ig nyitva tart: 14 és 16 óra között, a pincében.