2019.10.17. 10:00
A tölgyfába zárt tündért kiszabadítja a Mesebolt
Megint valami szépre készül a Mesebolt Bábszínház: Kovács Géza rendezésében vasárnap láthatja először a közönség A háromágú tölgyfa tündére című előadást. A szokásos meseboltos sajtóreggelin szerdán délelőtt láthattunk kis részletet a bemutatóból. Azzal álltunk föl, hogy: még, még!
Középen bábbal: Gyurkovics Zsófia és Császár Erika a Trifusz Péter tervezte térben
Fotó: Szendi Péter
Nagy menetelésben van a Mesebolt Bábszínház, feszítő az üzemmenet – kezdi Kovács Géza, aki most nemcsak igazgatóként van jelen, hanem rendezőként is; sőt elsősorban rendezőként. A háromágú tölgyfa tündérének színre vitele jól illeszkedik ahhoz a világhoz, amelyet alkotóként Kovács Géza képvisel, szerzőként szintén régi alkotótárs, Galuska László Pál működött közre az előadás létrehozásában. Vagyis megint ősbemutató elé nézünk. Mert bár – amint azt Kovács Géza hangsúlyozza – A háromágú tölgyfa tündére egyrészt több változatban is létezik a magyar népmesekincsben, másrészt az egész eurázsiai kontinensen végigvonul a fába/növénybe zárt lány motívuma, most az alaptörténetre építve vadonatúj mese született.
Méghozzá úgy, hogy az alkotók megpróbáltak megfejtést, kulcsot találni ehhez a „furcsa, összetett történethez”, amely több tekintetben elrejti a válaszokat. A meseboltos változat két ember, a tündér és a herceg fejlődéstörténetét meséli el: mindkettejüknek nagy utat kell bejárniuk, tanulni a saját hibáikból, éretté válni ahhoz, hogy egymásra – békességre, boldogságra – találjanak.
Minden tekintetben összeszokott, egymást félszavakból is értő csapat vágott neki az előadás létrehozásának. A tervező Trifusz Péter, a zeneszerző Takács Dániel, a mozgásért Nemes Zsófia felel, a dramaturg Khaled-Abdo Szaida. Az sem véletlen, hogy korábban pont ők hozták létre például a Kirikou és a boszorkány című (rendkívül sikeres), afrikai mesére alapozott meseboltos előadást: a színre vitel szemléletét illetően vannak továbbgondolni való hasonlóságok.
Kovács Géza azt mondja, egyre inkább érdekli az a régi, ősidőkbe visszavezető, narratív színházi forma, amelyben a mesélés (a narráció) és a színpadi cselekvés azonos erővel van jelen az előadásban: nem kioltva, hanem kiegészítve, megtámogatva – vagy akár ellenpontozva – egymást. Mindehhez a légies-szép tölgyfatündér történetét légies pálcás bábokkal mutatja be a társulat, ez pedig komoly stúdium is a bábszínészek számára.
Október 20-án 10 órakor megnézhetjük, miképpen válik – megint csak Kovács Géza szavaival – a bábból gyönyörű pillangó: hogyan szabadul ki tölgyfafogságából a tündér. Jön a herceg is!