Kőszeg gazdag kultúrtörténete

Kőszeg kulturális életének múltja olyan gazdag, hogy az elismerésre és megörökítésre méltó. Szép ajándék a könyv a szakma egykori és jelenlegi munkásainak, a helytörténet iránt érdeklődőknek, a népművelő kollégáknak. A helytörténeti kutatók számára hiteles forrást ad, és érdekes olvasmány is: arról szól, hogy egy kisváros vezetői hogyan keresik és találják meg a lehetőségek függvényében azokat a kulturális kezdeményezéseket, amelyek aztán állandó és visszatérő eseményei, rendezvényei lesznek a városnak – így méltatta a magyar kultúra napja alkalmából megjelent kötetet Horváth György népművelő, az MMIK egykori igazgatója, aki azóta már nincs közöttünk, a bemutató után egy hónappal elhunyt. A Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület elnöke az álmok keresőinek és az álmokat megvalósító mindennapok embereinek is ajánlotta a könyvet.

A kötet szerzője, Tóthárpád Ferenc író, költő, szerkesztő, a Kőszeg és Vidéke újság munkatársa időközben a megyei közgyűlés által adományozott Kuntár Lajos-sajtódíj idei kitüntetettje lett. Több mint kétszáz oldalas, kemény táblás, sokképes, tudományos igényű és roppant olvasmányos munkájához az előkészítés gerincét a levéltári kutatás jelentette, nagy segítségére voltak a városházán fellelhető dokumentumok. Az internet adta lehetőségekkel is élt, és kapott megkeresést az ország legkülönbözőbb részéről: történeteket, momentumokat emberekről, közösségekről, eseményekről. Könyve egyik főszereplőjéről, a várról így beszélt:

– Romokból éledt, számos átalakuláson és átalakításon esett át, fenyegették bezárással, összevonással, de hogy a sorsa ne érdekelné a kőszegieket, az nem mondható. Léte, nemléte, milyensége érzelmeket vált ki az emberekből. Kell ennél fontosabb visszaigazolás? A művelődési központ a miénk.

A könyvet, amely a közművelődés intézményi történetét dolgozza fel a kezdetektől napjainkig, a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház adta ki. Az intézmény, az épületegyüttes a kulturális élet centruma. Pócza Zoltán várigazgató, felelős kiadó a könyv születéséről így beszélt:

– 1958-ban jött létre a Petőfi Sándor Művelődési Otthon, öt év múlva a Jurisics-vár Művelődési Otthon. Azonban már a kiegyezés után, a 19. század végén szép számban elindultak Kőszegen olyan közösségek, egyesületek – például a Concordia, a fúvószenekar vagy a Kőszegi Casino –, amelyek említése elengedhetetlen volt, emiatt tulajdonképpen három évszázadot érintenek a könyvben foglaltak. A művelődési otthon alapításának 60. évfordulója előtt ennek alapján kezdtünk a könyv előkészületeihez.

A kötet az intézményesült közművelődés történetére koncentrál. Jellemzi a kor szerinti tematizálás: kronológiai rendbe szedve említ meghatározó személyeket, eseményeket, de kiragad egyesületeket, és tartalmaz sok mellékletet (például a művelődési otthonok és központ vezetőiről, a kiadói tevékenységről, a kőszegi civil szervezetekről, a művelődési központ rendezvénytervéről, várszínházi programokról és 15 év sikeres pályázatairól), valamint jegyzeteket, tehát kutatható is. Mindent összevetve: korrajz olyan emberek említésével, akik mozgatói voltak a helyi közművelődésnek, a helyi közösségek, művészeti egyesületek lelkületét adták. És ahogy Pócza Zoltán az előszavában írja: „A könyv emlék. Emlékezés. Egy szakmára, egy intézményre, amely sok átalakulás után is működik. Emléke annak, hogy a közösségszervezést milyen egyéni, társadalmi igények alapján végezték a kezdetektől napjainkig. Hogyan lett a civilségből intézmény, és hogyan segíthet egy intézmény civileket.”