A FÉHE Alternatív Képszínháza hétfőn mutatta be új műsorát a WS Színházban

Nem először jár az Alternatív Képszínház csapata a Weöres Sándor Színházban: öt alkalommal vettek részt az elmúlt hónapokban különböző műhelyfoglalkozásokon az Akacs Mihály utcában (az Alberti Zsófi vezette, rendkívül sikeres drámafoglalkozáson mi is ott voltunk) a Speciális színpadképek és képességek című programban. Ahogyan Juranovits-Racker Rita, a Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Közhasznú Nonprofit Kft. (FÉHE) Nappali Szolgálatának szakmai vezetője a bemutató előtt hangsúlyozza: a nappali ellátásba bevont – középsúlyos fogyatékossággal élő – fiatalok személyiségfejlesztése a tét.

Ha pedig ebben a közegben személyiségfejlesztésről van szó, reflexszerűen Fábián Gáborra gondol az ember: ő az a filmes szakember, aki szó szerint iskolát teremtett. Módszert dolgozott ki arra nézvést, hogy a fogyatékkal élők miképpen vonhatók be az alkotómunkába. Ennek a törekvésnek a szellemében működik sikeresen a szintén Fábián Gábor által alapított, működtetett országos filmszemle. A képszínháznak hasonló a forrásvidéke: a vizualitásra, a mozgásra, a test és a lélek rezdüléseire alapozott sajátos műfaj megteremtése ugyancsak Fábián Gáborhoz köthető. A FÉHE Nappali Szolgálatánál is az általa elindított Alternatív Képszínház tevékenysége jól illik a bemutatóval lezáruló programhoz. „Nagyon örülök, hogy elérkezett ez a nap” – jegyzi meg elöljáróban a csoport vezetője, az elő­adás rendezője, hozzátéve: a WSSZ-workshopokon tapasztaltakból sok mindent beépítenek további munkájukba. Az Alternatív Képszínház működéséről azt mondja: nincs előre megírt darab, sztori – helyette mindig azt figyelik a csoport tagjai, hogy mi történik velük, ha belépnek egy bizonyos térbe; fények és hangok közé.

A kiindulópont rendszerint egy kép: ezúttal székek egymás mellett, a puszta térbe vetve, kicsit meg is billentve a teret. Az egyensúlyt a kerekesszékkel érkező Bianka teremti meg. Fábián Gábor hangsúlyozza, hogy az Alternatív Képszínház tagjai sosem szerepet játszanak a színpadon: önmagukat, saját énjüket élik meg, teljesítik ki egy-egy elő­adásban. Ezzel összefüggésben a jelentések is később kapcsolódnak a mozdulatsorokhoz: visszanézve – morfondírozik Fábián Gábor – mintha éppen a járványhelyzettel összefüggő dilemmák jelennének meg az új, balladisztikus Székek-bemutatóban. Nevezetesen egyén és közösség viszonya, egy közösség szétesése, a magány árnyai. Tegyük hozzá: mintha a másság – elfogadás és kívülállás – kérdése is új fényben tűnne föl az előadásban.

Mindeközben már készül a FÉHE Nappali Szolgálatának következő képszínházi bemutatója. Fábián Gábor azt mondja, ott már teljességgel mellőzik a zenét is. Hangok persze lesznek – csak kicsit másképpen.

A filmezés és a képszínházazás a tapasztalatok szerint jótékony hatással van azokra, akik részt vesznek benne. Az eredmény pedig – és ez sem mellékes – jó hatással van arra is, aki nézheti. Akár színházban, akár filmen. Akár színházat, akár filmet.