Síkfutó és eredményes sakkozó is volt a levéltárosok között - Kultúrtörténeti érdekességek, Móricz írta nekrológ Feiszt György új könyvében

-A kötet folytatása a 2010-ben megjelent első kiadványnak, amiben összegyűjtöttem a  Levéltári Szemlében és a Levéltári Közleményekben elbúcsúztatott kollégák nekrológjait. Ennek a kötetnek jó visszhangja volt szakmai körökben, mert így együtt látni ezeket kuriózum volt, nem született addig ilyen munka, amely összegyűjti a szakma nagyjainak emlékiratait. 

- Amikor az első kötetet bemutatták, többen felvetették, hogy mi van a régi levéltárosokkal. Mondtam nekik, hogy azért csak 1923-tól gyűjtöttem, mert azóta van levéltári folyóirat. De mára napilapok, szakmai folyóiratok tucatjai vannak digitalizálva - több mint harminc millió oldal -, most már sokkal egyszerűbb összegereblyézni a levéltárosokról szóló cikkeket – tudtuk meg Feiszt Györgytől. - Amikor meghalt egy köztiszteletben álló kolléga 2020 tavaszán, akkor megint érdeklődtek nálam, hogy mikor csinálod a következő kötetet. 

Magam is megdöbbentem azon, hogy milyen gyorsan összejött több száz levéltáros nekrológ, és főleg nem szakfolyóiratokban. Azon levéltárosokról, akiknek jelentős volt a történeti munkássága, megemlékeztek a Századokban, a Történelmi Szemlében, az Agrártörténeti Közleményekben. Ezzel párhuzamosan a hiátusokkal is szembesültem, akikről nem írt senki. Kuriózum az, amikor a megyei levéltárnokokat a helyi napilapokban búcsúztatták. De ezek esetlegesek, mert nem minden megye sajtója van digitalizálva, sajnos Vas megyéé sincsen.  

A levéltáros viszonylag rövid időn belül, másfél-két hónap alatt szembesült azzal, hogy nincs a történelmi Magyarországnak olyan megyéje, ahol legalább egy levéltárosról meg ne emlékeztek volna.  Olyan kultúrtörténeti érdekességet is talált, mint például azt, hogy Hont vármegye levéltárnoka, Szokolyi Alajos 1896-ban az athéni olimpián a százas síkfutás döntőjében bronzérmes volt; ezt senki nem tartja számon. De az is kiderült, hogy Szén József, Pest város levéltárosa a 19. század első felében a világ egyik legjobb sakkozója volt, tönkreverte sakkban a Anglia, Franciaország, Németország sakkbajnokait. A sakk folyóiratokban jelent meg róla nekrológ a sportteljesítménye miatt.  

- Egy általam is ismert levéltárosról foci kupa van elnevezve Salgótarjánban, mert az illető nagyon jó amatőr labdarúgó volt. Sok levéltárosról kiderül, hogy szépírói munkásságuk volt, tehetségesek a zenében, kamaramuzsikában, zenekart vezettek. Ezekről senki nem tud ma már – mesélte Feiszt György a kutatási élményeit.  - Számomra a legnagyobb felismerés vagy reveláció volt, hogy a Pesti Hírlapban megtaláltam Komáromy András levéltárnok nekrológját, amit Móricz Zsigmond írt, amint kiderül, ugyanabba a kávéházi asztaltársaságba jártak. A levéltárost, aki úgy halt meg, hogy főbe lőtte magát, olyan érzékletesen írja le Móricz, hogy magam előtt látom, mintha egy videófelvételt néznék. Nem mellesleg Komáromy Andrásról a Századokban is megemlékeztek, és a két nekrológot egymás mellett olvashatjuk ebben a kötetben: az egyikből egy történész képe bontakozik ki, a másikban Móricz az embert mutatja meg.  

Ez a második kötet összesen 427 levéltárnokról közöl anyagot, többségükről nekrológot, van, akiről csak gyászjelentést vagy gyászhírt. Amint a levéltáros mondja, erről a szakmának kell elgondolkodni, hogy miért van az, hogy intézményeket évtizedekig vezető kollégákról senki nem írt egy sort sem, pedig a közelmúltban haltak meg. 

- Számomra ez egy nagy kaland volt, ugyanakkor nagy öröm, hogy közel ezer levéltárnokról tudunk képet alkotni a két kötet által – összegezte a gyűjteményi munka értékét Feiszt György.