A Szent István távírásza - Hallgassa meg a heti podcast adásunkat!

A városban ismerkedett meg rábakethelyi illetőségű menyasszonyával, akit 1915-ben vett feleségül. Alig teltek el a mézeshetek, amikor megkapta katonai behívóját. Az akkor már egy éve dúló háború nemcsak az egész világra való kiterjedésében, de abban is „első” volt, hogy a harcok nemcsak a szárazföldön, de a tengereken és a levegőben is egyaránt folytak. Az első világháborúnak egyik emblematikus hadieszköze volt az Osztrák–Magyar Monarchia csatahajója, amely államalapító első királyunk tiszteletére a Szent István nevet kapta. A 22 ezer tonna vízkiszorítású monstrumot már 1914-ben, a háború kitörése előtt, Fiuméban (ma Rijeka, Horvátország) vízre bocsátották. Sapper Károly behívója a haditengerészethez szólt, és állomáshelyéül a Pola kikötőjében horgonyzó Szent István csatahajót jelölték ki. 

A legénység tagjaként, szakképzettségének és német nyelvtudásának köszönhetően, távírászi beosztást kapott. A „Szent István” csatahajó tragikus sorsa külön fejezet a tengeri katasztrófák történetében. Köztudott róla, hogy 1918. június 10-én, már az első hadműveleti bevetése során odaveszett. Az eset könyvtárnyi irodalmába új információkat hozott a közelmúltban megjelent „Matróznaplók” című kötet, amelyben a tragédiáról Vas megyei tengerészek beszámolói is olvashatók. Ezekből megtudhatjuk, hogy a torpedótalálatok után a távírászok azonnal leadták a süllyedést jelentő Morse-jeleket, majd amikor a víz elöntötte az áramszolgáltató egységet, fényszórókkal folytatták a vészjeladást. Ennek köszönhető, hogy a mentőhajók gyorsan elérték a süllyedő hadihajót, és a Szent István 1364 fős személyi állományából 1250 fő megmenekülhetett. Köztük volt Sapper József távírász is, aki az egyik mentőhajó fedélzetén jutott Pola kikötőjébe, ahonnan a szerencsétlenül járt csatahajó összes túlélője rendkívüli szabadságra utazhatott. Sapper Károlyt hazatérése után városszerte hősként ünnepelték. Amikor felesége 1938-ban elhunyt, mint a „Szentistván távírászának özvegyét” a Desics Gyula (ma József Attila) utca 6. sz. családi házból kísérték a szentgotthárdi temetőbe. 

Feiszt György