Regösök és regösénekek a Nyugat-Dunántúlhoz kapcsolódó népszokások

 E népszokások közül a regölés az, amelyik elsősorban a Nyugat-Dunántúlhoz kapcsolódik. A legtöbb regöséneket itt jegyezték fel. A szokását Somogyban, Baranyában és Erdély egyes vidékein is ismerik, de onnan már jóval kevesebb az adat. Először Plánder Ferenc novai plébános adott róla hírt a Tudományos Gyűjtemény 1838-as kötetében. Ő lakóhelyének, a Göcsejnek a hagyományait vette sorra, s közölte az általa feljegyzett ének szövegét is. A Vas megyei falvakban is ismert szokásról 1891-ben Nagy József, majd egy évvel később Márton József írt az Etnographia című folyóiratban. Nagy a hegyháti regölést ismertette, Márton ezt kiegészítette azzal, hogy a szokás az ő falujában, Sorkitótfaluban sem ismeretlen. A hagyomány módszeres kutatása a XIX. század végén kezdődött el. 

Sebestyén Gyula etnográfus 1897. december 23-án a Néptanítók Lapjában tette közzé felhívását: „Hazafias tisztelettel kérem a néptanító urakat, hogy azon esetben, ha tudomásuk szerint a karácsony utáni regelés divatja valahol még megvolna, engem alulírottat a regelők neveiről és falujáról röviden értesíteni szíveskedjenek.” (A szokásra akkor még inkább a „regelés” kifejezést használták, a „regölés” szó csak később terjedt el.) Kezdeményezése nem várt eredménnyel járt, sok értesítést kapott, s pár évvel később már több mint másfél száz – javarészt Zala, Vas és Veszprém megyei – település szerepelt az adattárban. Ő maga is útra kelt, a dallamokat lejegyezte, fonográfhengerre vette. A szokás december 26-ához, Szent István első vértanú ünnepéhez kötődik, de voltak helyek, ahol az időponthoz közeli más napokon is regöltek. 

Vannak, akik az összegyűjtött szövegek „pogány motívumaira” helyezik a hangsúlyt, de szinte mindegyik ének a keresztény vallásossághoz is szorosan kapcsolódik. Az 1898-ban feljegyzett rempehollósi regölés például az alábbi sorokkal kezdődik: „Kelj fel gazda, kelj fel! Szállott Isten házadra seregével, angyalával, tele asztalával. A hollósi templom mi házunk lehessen, a benne levő oltár mi asztalunk lehessen, Krisztus teste mi kenyerünk lehessen, szent vére mi borunk lehessen, a szent kehely mi poharunk lehessen. 

Hét ökör, régi törvény, haj regü rejtem, azt is megengedte az a nagy Úristen.” Karácsony után már egyre hosszabbak lesznek a napok, rövidesen kezdődik az új esztendő. A regölésnek sokféle változata van, de az alaptörténet ugyanaz. A szereplők, általában 3–7 fiatal legény, miután engedélyt kérnek a házba való belépésre, Szent István szolgáiként mutatkoznak be. Felszerelésük a láncos bot és a köcsögduda, van, ahol maskarát öltenek s álarcot viselnek. Elmondják, honnan jöttek – „hideg, havas országból” –, majd a régi törvényre hivatkozva elregölik, mit kívánnak az új esztendőre a gazdának. Bejcgyertyánoson például ezt: „Egy hold földön száz kereszt gabonát, egy tehén alatt száz vindő vajat, egy hold szőlőn száz akó borocskát.” A regösénekek a magyar népköltészet legrégibb rétegéhez tartoznak. A szövegeket szóban adták tovább, azok egy kicsit mindig változtak. Több énekben megjelennek a népi hitvilág pogány elemei is. Ilyennek tekintik például a „csodafiu szarvas” (több helyen: „csoda féle szarvas”) megjelenését. A vasi regösénekek közül a dozmati vált a legismertebbé. Nagy László költő és Palkó István nyelvész, tanár közreműködésével 1975-ben film készült róla. Bár a többi legalább ennyire érdekes, ezt idézik a legtöbbször, ennek a legnagyobb az irodalma. 

Talán azért, mert archaikus szövegében több olyan kifejezés szerepel, amely ma nehezen értelmezhető, például „halastóállás”, „árdeli szép hold”. Az éneknek 2010-ben emlékművet állítottak, 2021-ben Vas megye értéktárába is bekerült. A regöléssel számos tudományos és ismeretterjesztő munka foglalkozik. Mindegyik felsorolására itt nincs hely, de egy Vas megyei származású szerzőt érdemes megemlíteni. Orbán Gábor nyelvész 1883-ban Kőszegen született. Apja urasági szolga volt. Szombathelyen a premontrei gimnáziumban tanult. Pesten szerzett bölcsészdiplomát, majd Helsinkiben folytatta tanulmányait, egyik kutatási területe a finnugor nyelvészet lett. 

Az egyetem befejezése után rövid ideig a privigyei (ma Prievidza, Szlovákia) gimnáziumban tanított. 1905-ben az iskola évkönyvében jelent meg a Magyar nemzeti énekmondás című tanulmánya. A mű igen alapos, de a megjelenés helye miatt akkor nem került be a tudományos vérkeringésbe, csak jóval később fedezték fel. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a naptárváltozás (a Julián-naptárról a Gergely-naptárra való áttérés 1582-ben) miatt a karácsony környéki népszokások összetorlódnak, s néha össze is mosódnak. Valószínűleg ez az oka annak, hogy Vassurányban karácsony napján regöltek. Orbán később Pozsonyba került, ahol előbb gimnáziumi, később főiskolai, egyetemi tanárként dolgozott. 1958-ban halt meg.