Tél idején a Vasi Skanzenben - Megújuló zsúptetők és megszépülő fakerítések között jártunk - fotók

A szabadtéri néprajzi muzeológia specialitása ez – mondja Kmellár Viktória, miközben tágra nyitja előttünk a bejáratot. A Vasi Skanzen frissen kinevezett intézményvezetője gyorsan meg is magyarázza mire gondol: itt maguk az épületek is műtárgyak, amelyeket nem laknak és nem fűtenek, de folyamatosan ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. A téli hónapokat ezért a karbantartásra, restaurálásra szánják. 

A farkasfai lakóház zsuppfedésének javítása befejeződött, a friss, világos részek messziről látszanak. - Eredetileg a paraszti társadalomban sem cserélték le az egész tetőt, hiszen az nagyon nagy összeg lett volna. Az alsó karéjon az apróbb javításokat a parasztember maga megcsinálta, általában a gerincéhez hívtak mestert.  Ez egyrészt finomabb munkát kíván, másrészt kényesebb is, mert ha itt elkezd ázni, az egész tető tönkremegy - meséli a szakember. A tényleges munka decemberben kezdődött, amit hosszas tervezés, szervezés előzött meg. A zsúpnak valót ugyanis augusztusban aratják, ráadásul, ha géppel vágják, nem elég hosszú a tetőre. Szerencsére Vas megyében - Oszkón és Bükön például - még tartják a kézi aratás hagyományát, így van elég helyi alapanyag.

A szentpéterfai ház kerítése is elkészült már, most éppen egy egyszerűbb változaton dolgoznak az intézmény karbantartói, majd a pajtaajtó következik. - Ha szükséges, szakembert fogadunk, de ők is sok minden meg tudnak csinálni - dicséri kollégáit Kmellár Viktória, miközben bekukkantunk a raktárba. Letisztogatja a kévét, de miközben jár a keze, folyamatosan mesél. Például arról, hogy a textileket beszedik, ellenőrzik, leltározzák a télen, ilyenkor akad idő a digitalizálásra és dokumentálásra, de gőzerővel szervezik már a programokat is: a tervek szerint Húsvéttól fogadnak ismét látogatókat. Közben Sári, a csacsi is kimerészkedik az ismeretlen hangokra: tisztességes távolságban megáll és beleprüsszent a levegőbe. Értjük, ideje indulni.