A legnyugatabbra talált ősi kínai tárgy került elő az ausztriai Welsben

A hét centiméter hosszú késnyél valójában egy 1918-as ásatás alkalmával került elő a felső-ausztriai városban, de csak most azonosították helyesen az eredetét német szakértők segítségével. Kiderült, hogy a lelet a selyemút mentén fekvő Níja-oázisból, a Taklamán-sivatagból, a ma Kínához tartozó Hszincsiang-Ujgur autonóm területről származik - tudósít az MTI.
    Wels a római ókorban virágzó kereskedelmi központ volt Ovilava néven, de a régészek szerint a kés nem kereskedelem révén, hanem egy korabeli utazó személyes tárgyaként került 6000 kilométerre nyugatra a selyemúton át.
    Mivel az egykori kés nyelén nem római írást találtak, a tárgyat sokáig perzsa eredetűnek vélték és a Mithrász-kultusszal hozták összefüggésbe.
    A berlini Freie Egyetem tudósa, Harry Falk óindiai szövegként azonosította az elefántcsontba vésett feliratot, amelyből kiderül, hogy a kést egy Tadara nevű férfinak adták ajándékba nagy tisztelet jeleként. Az óindiai nyelvek specialistája szerint joggal feltételezhető, hogy a nyélre rajzolt arc a megajándékozott személyt ábrázolja.
    A feliratot khar nyelven, a kharosti ősi indiai nyelv egyik változatában vésték az elefántcsontba.