A sámánasszony - Kiss Mari Szombathelyen mozgalmat indított, új filmjéről is kérdeztük

„Ne a kultúra legyen az első, amit az életünkből ki kell húzni!” Ezzel a gondolattal vezette be Kiss Mari a nyár eleji Holdbeli csónakos gálán – amikor Szabó Tibor igazgatótól átvette a Weöres Sándor Színház örökös tagja címet – azt az akciót, amelynek elindítását aztán sajtótájékoztatón jelentették be az Akacs Mihály utcában. 

Általános iskolának ajánlotta föl

A „Színházat mindenkinek!” mozgalomhoz egészen december 20-ig lehet csatlakozni: a WSSZ szabadbérletének megvásárlásával – és felajánlásával (ahogyan ezt máris többen megtették). Kiss Mari például Nárai általános iskolájának ajánlotta fel az általa megvásárolt bérleteket.

Nyilván nagyon sokan tudják, de jólesik elismételni, hogy Kiss Mari a Weöres Sándor Színház alapító tagja, 2008-tól 2019-ig tartozott a szombathelyi társulathoz, ahova aztán 2022-ben vendégként tért vissza: Brecht Koldusoperájában Kocsma Jennyt játszotta Zsótér Sándor rendezésében. Sikeres fővárosi színésznőként az újnak, a jónak, a minőséginek a keresése hozta Szombathelyre, emlékezetes előadásokban játszott – emlékezetes szerepeket; mások mellett Jeles András és Zsótér Sándor rendezésében. 

Erzsiért a legjobb női alakításnak járó díjat kapta meg

Aki mostanában színpadon szeretné látni, a Vígszínház Házi Színpadán megteheti: Erzsiért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó díjat a 2021-es eSzínház Fesztivál zsűrijétől. A rendes lányok csendben sírnak című előadás Durica Katarina – sok személyes interjúra alapozott – regényéből készült, Paczolay Béla rendezésében: a kilencvenes évek dunaszerdahelyi maffiaháborújáról, női szemszögből, az elhallgatások megtörésének igényével és szándékával. A regény három női szólamát – egy panelház különböző emeleteiről, mindvégig a színpadon, erős jelenléttel – Kiss Mari (Erzsi), Balázsovits Edit (Júlia) és Márkus Luca (Hilda) szólaltatja meg, leheletfinom összhangban: mint egy bonyolult, mégis kristálytiszta zeneművet.

Amikor februárban A rendes lányok… előadás után szót váltottunk, Kiss Mari megemlítette, hogy különleges filmszerepre készül. Ami megint csak jót jelenthet, hiszen filmszínésznőként is felejthetetlen szerepek-mozik kötődnek hozzá. A sok „leg”-ből emeljük ki most a Vámmentes házasságot (rendezte Zsombolyai János). Időről időre muszáj megnézni.

A pályaudvaron várakozott - és végül mégis kötélnek állt

Szóval: milyen volt a Stranger-­forgatás? – Csodálatos nyaram volt – mondja Kiss Mari. Pedig először nem is akart részt venni benne. – Annyira jók voltak a régi forgatásaim, olyan szépek az emlékek, hogy azt gondoltam – nem túl kellemes casting­tapasztalatok után –, hogy én ezeket az emlékeket már nem rontom el újabb találkozá­sokkal.

De szerencsére Fátyol Hermina – aki „nemcsak kiváló színésznő, hanem remek castingdirektor is” – nem adta föl. – Hermina üldözött, keresett és hívott, én pedig mondtam, hogy nem, nem, nem. De aztán mégiscsak kötélnek álltam.  Azokban a hetekben próbáltuk Zsótér Sanyival Szombathelyen a Koldusoperát, a Kelenföldi pályaudvaron álltam (a vonat késett), Hermina megint hívott, és olyan csodálatosan beszélt a filmről, arról, hogy ez az én szerepem, hogy egyszer csak nem tudtam nemet mondani. Aztán azonnal arra gondoltam: de hát hogy hagyhattam magam rá­beszélni?

Lélekemelő  forgatás volt

Már az első találkozó remekül sikerült. A film dán–norvég–magyar koprodukció, a forgatás Rácalmáson, a Duna-parton, csodálatos, „őserdei” természeti környezetben zajlott, a kommunikáció közös nyelve mindvégig az angol volt. A történet hatezer évvel ezelőtt játszódik, két törzs – a farmerek és a vadászok – találkozását és konfliktusát beszéli el. Kiss Mari fontos, nagy szerepet játszik, és azt mondja: nemcsak a sztori izgalmas, hanem a filozofikus – és ma különösen aktuális – kérdésfelvetés is: „Hogyan tovább a természetben? Hogyan teremtődhet ebből a konfliktusból egyensúly?” És ami egészen kivételes: egy dán nyelvész északi népek kihalt nyelvéből hozta létre a két törzs nyelvét. Saját nyelvtannal, szókészlettel – óriási munka volt. – Amikor megkaptam a forgatókönyvet, úgy éreztem, nem fogom tudni megtanulni. Voltak mondatok, amelyeket elsőre nemhogy kimondani – kiolvasni se tudtam. A betűknek az áradata annyira más, mint amihez hozzászoktunk. Az én karakterem a dallamos, szépen hangzó nyelven beszélő vadászok népéhez tartozik: sámánasszonyt játszom a filmben. Majdnem két hónapot vett igénybe a munkafolyamat; voltak workshopok, mozgásworkshop, nyelvi workshop – mindenestül nagyon izgalmas, gyönyörű munka volt, benne van az első háromban. Olyan munka, amely megemeli a lelket.

És jövőre remélhetőleg a közönségét is.