Ízisz még egy kicsit Szombathelyen időzik

A karneválszínházi Asszonyfarsang bemutatójával majdnem egy időben új kiállítás nyílt az Iseum Savariense tágas kiállítóterében, ahol Ízisz istennő személyesen is megjelent; majdnem úgy, mint a Karneválszínházban. Fábián Péter szerzőként és rendezőként is belopta magát a szombathelyi közönség szívébe. Ahhoz pedig, hogy a város múltját  kutatva azonnal fölfigyelt Íziszre, sok köze van Sosztarits Ottónak: tőle gyűjtötte be az információkat a szentélyről, a kultuszról.  Az egyiptomi új év a termékeny életet garantáló Nílus áradásával köszöntött be, a jelet Ízisz istennő adta meg: megrázta jellegzetes hangszerét, a szisztrumot. A karneválszínházi előadás a nagy 20. századi szombathelyi árvízzel indult: gyorsan kiderült, hogy a várost csak Ízisz mentheti meg. A megyeháza udvarán a Weöres Sándor Színház társulata lépett föl, de karneválidőben az Iseum munkatársai sem maradtak ki a játékból:  a felvonuláson Ízisz istennő hajójának jelképes tavaszi vízre bocsátásának rítusát idézték,  Ízisz papjaival és papnőivel, az Iseumban pedig sok program várta a közönséget, még igazi római uzsonnát is kínáltak mézzel, borssal, olívaolajjal.

Ízisz az Adriáról

A karnevál és a karneválszínházi széria véget ért, de a Savaria Múzeum Géniusz-sorozatában Ízisz a Római Birodalomban és a modern kori Magyarországon címmel megrendezett  kiállítás 2025 elejéig nyitva tart. A tárlat két kurátora Sosztarits Ottó és Bíró Szilvia.

Azt ma már nem kell hangsúlyozni, hogy a Római Birodalom több mint hatvan ismertté vált római kori Ízisz-temploma közül az 1955-ben Szombathelyen felfedezett Iseum az európai provinciák legnagyobb szentélykomplexuma volt, amint az a mai formájában el is képzelhető. Az ezredfordulón Sosztarits Ottó vezetésével végeztek újabb feltárásokat, a régi-új Iseum 2011-ben nyílt meg a látogatók előtt.

Géniusz, teremtő erő

Az új időszaki kiállítás – Savaria géniuszát kutatva – egyfelől éppen az Iseum jelentőségét azonnal fölismerő legendás régész, később vasi múzeumigazgató, Szenléleky Tihamér személyére, tevékenységére – géniuszára –  fókuszál; abból kiindulva, hogy a múlt század 50-es éveinek társadalmi-poltikai körülményei közepette miként volt lehetséges ezt a grandiózus vállalást véghez vinnie. Csak egy példa: műszaki raktárbázis építkezését kellett leállítani, lakóházakat kellett lebontani ahhoz, hogy megsejtett-megtalált Iseum napvilágra kerülhessen – mondja Sosztarits Ottó, aki emlékeztet arra is, hogy a latin „genius” eredendően a minden élőben meglévő teremtő-megtartó erőt jelenti; innen, a teremtő erő felől érdemes ránézni Szentléleky Tihamér kalandos, „már-már regényes” pályájára is.

Mozart és Madonna a gyermekkel

A múzeumi „tűrt, tiltott, támogatott” sorozatba ugyancsak beilleszthető az új időszaki kiállítás. Ízisz bár egyiptomi eredetű istenség, görög hatásra lett az, ami – így került a Római Birodalomba Kr. e. a 2-3. század fordulóján, hogy aztán az elkövetkezendőkben a kultusza megtapasztalja a tűrést, a támogatást, a tiltást.

Az időszaki kiállításon érdemes elidőzni az egyes tárgyaknál is, izgalmas összefüggésekre bukkanhatunk. Nem véletlen például, hogy a gyermeket ölében tartó Ízisz-ábrázolás fölött  barokk Madonna látható – a kapcsolat nyilvánvaló (ahogy a meghaló-föltámadó isten képzete  is kultúrákon hullámzott végig a meghaló-feltámadó-kisarjadó mag tapasztalatával párhuzamban).  

A kölcsönzött tárgyak között a  leginkább várt vendég, a tárlat legfőbb attrakciója az az életnagyságú Ízisz-szobor, amelyet az adriai Nin szigetén találtak meg, és most Zágrábból érkezett – jelképesen „vissza” – Szombathelyre, ahol már sokszor fölhangzott Ízisz tiszteletére a Varázsfuvola. Mozart zenéje is a hely géniuszához tartozik.