A mumus olyan, amilyennek képzelem - Vasárnap meseboltos Lázár Ervin-premier, keressük a titkos MMIK-bejáratot!

Az Ady téri  MMIK-épületet a főbejáraton át hosszú hetek óta nem lehet megközelíteni: lezárt építési terület. Ez azonban nem jelenti azt, hogy benn teljesen megállt volna az élet. A Mesebolt Bábszínház – nem mellesleg évek óta az ország egyik legkiemelkedőbb szakmai műhelyeként számontartott professzionális társulatról van szó – megkezdte itt, saját barátságos tereiben az évadot (ahogyan a Lorigo, az Ungaresca, a Dr. Pesovár Ernő AMI is az épületben dolgozik).

Indul a Lázár Ervin-gyors

A keddi sajtótájékoztatón Kovács Géza, a Mesebolt Bábszínház igazgatója azzal indít, hogy hamarosan indul a Lázár Ervin-gyors: az évadban három Lázár Ervin-bemutató is készül; a Manógyárral párhuzamosan a Szegény Dzsoni és Árnika, februárban pedig – a kolozsvári bábszínházzal koprodukcióban, a nemzetközi kapcsolatrendszer kiépítésének fontos állomásaként – a Hapcikirály. A bemutató előtt álló Manógyár két Lázár Ervin-meséből született, Miskolcon és Győrben már készült ebből a szövegből bemutató. A bábszínpadi változat szerző je Pallai Mara, a Budapest Bábszínház bábszínésze; író, dramaturg. Ahogy Kovács Géza hangsúlyozza: színész lévén tud színészben és helyzetekben gondolkodni.

Igazi problémák

Az előadás rendező-dramaturgja Veres András – aki az elmúlt években, 2010 óta huszonkét meseboltos előadáshoz adta a nevét. A sajtótájékoztatón azzal nyit, hogy a kortárs gyerekirodalom virágkorát éli: rengeteg gyerekkönyv jelenik meg – de érdemes, sőt muszáj  válogatni. Lázár Ervin azonban ma már klasszikus, vitathatatlan és eleven minőség, a Lázár Ervin-nyelv „önálló univerzum”, a Lázár Ervin-mesék pedig (ez nagyon fontos) mindig valós problémát vetnek föl – ahogy a megoldások is igaziak.

„Elvisz a Bákász”

A gyerekekben megbújó félelmekről szól az előadás. A felnőttek száján könnyen kicsúszik, hogy „elvisz a Mumus, elvisz a Bákász” – és nem számolnak a következményekkel. Pedig minden bizonnyal nekik is vannak hasonló emlékeik. Mondani se kell: a Manógyár minden korosztálynak tartogat meglepetéseket (4 éves kortól ajánlják).

Zsuzsika – Gyurkovics Zsófia – és Murmura néni – Kolozsi Angéla – dialógusában is elhangzik mindjárt a jól ismert fenyegetés. Igen ám, de itt belép „a Lázár Ervin-féle metafizikai sík”: rövid úton kiderül, hogy ezek furcsa lények tényleg VANNAK – de valójában nem is félelmetesek. Sőt: nekik is megvannak a maguk szorongásai.

Így aztán Zsuzsika és a Mumus, a Bákász, a Zöld Lific – Varga Bori, Kőmíves Csongor, Kovács Bálint – voltaképpen egymásnak segítenek a félelmek feloldásában és megszelídítésében.

Különleges technika

A történethez különleges technika dukál:  a vasárnapi bemutatón óriás-testbábokkal, óriásmaszkokkal találkozhat a közönség – ami kivételes fizikai igénybevételt jelent a a próbetételektől vissza soha nem rettenő szombathelyi társulatnak. Veres András azt mondja, nehéz működtetni ezeket a nagy formákat – amelyek korlátozzák a mozgást és a látást –, de a meseboltosok profi színészek, akik „gyönyörűen és könnyedén megugorják az akadályokat”. Ráadásul igazi társulatként működnek, ami azt jelenti, maximálisan odafigyelnek egymásra. Ahogyan például a légtornászok teszik.

Kedves és/vagy félelmetes

Trifusz Péter tervező – aki 2016 óta 17 tervezést jegyez a Meseboltban – azt mondja, lubickolás volt részt venni ebben a munkában. Ami pedig a bábok-maszkok természetét illeti: Lázár Ervin egyrészt pontosan jellemzi ezeket a figurákat, másrészt meg a tervező saját gyerekkori emlékeiből azt a tanulságot szűrte le, hogy „a mumus olyan, amilyennek elképzelem”. Mindenesetre finom egyensúlyozásra volt szükség a „kedves” és a „félelmetes” között – a mezsgye keskeny és érzékeny.

Vasárnap bemutató. Keressük az MMIK-épület  oldalsó bejáratát: keskeny, de működik!