Hidraulikus melldísz, csavarkollekció és pókhálónyakék - Egyedülálló ékszerkiállítás a Szombathelyi Képtárban

Hetvenkét művész ékszerei-kollekciói láthatók a tárlaton, amelynek rendezője Urbán Ágnes, szervezője pedig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, együtt a Szombathelyi Képtárral. A pályázati felhívás nem csak az ékszertervező ötvösművészek fantáziáját mozgatta meg, ami azzal jár, hogy a kiállításon egyszer csak  újraértelmeződik az ékszer fogalma is (hogy ti. az ékszer "az apró, leginkább nemes anyagból készült, a testi ékesítés célját szolgáló tárgyak gyűjtőneve"). A címadás, a fantázia, a felhasznált anyagok változatossága játékba hívja a közönséget, mozgósítja akár a humort, az iróniát, teret ad az értelmezésnek. Ahogy Simonffy Márta, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke, a kiállítás kurátora - és ötletgazdája - a megnyitón is kiemelte: ilyen kiállítás még nem volt - és máshol sincsen. 

Érdemes időt szánni a tárlatra. Az első pillanatban talán a sokszínű, játékos, izgalmas minitextil-kiállítások villanhatnak föl az emlékeinkben (a képtár nemzetközi minitextil-kollekciója  is jelentős), a második pillanatban persze kiderül, hogy azért másról van szó (bár részhalmazok létrejöhetnek). Nehéz volna összeszámolni, hányféle anyag - hányféle formában, kombinációban, miféle megmunkálás nyomán - tűnik föl a tárlókban és a falakon. Bambusz, lőszőr, ezüst, üveggyöngy, réz, nemesacél, textil, műanyag, üveg, igazgyöngy, fenyőcellux, mázas kerámia, mintázott porcelán, holdkő, selyem, korall, ében, szilfafa, hungarocell, papír, alabástrom, citromfa, rózsafa, lézernyomott, újrahasznosított poliuretán, jade, türkiz, alumínium, bőr - és így tovább. 

 Lehet osztályozni akár annak alapján is, hogy melyik (mikor) volna hordható - vagy nem hordható. Melyik "alkalmazott" - és melyik "autonóm". Bár elvileg talán bármelyik viselhető - hiszen  ékszer mind: nyaklánc, nyakék, gyűrű, bross.  A képtári kontextusban viszont mind: műalkotás. 

Találomra, csapongva, a bőség zavarával küzdve válogassunk: nagyon szép Szabó Edina (az ELTE BDPK Vizuális Művészeti Tanszék hallgatója) Pókhálónyakéke, gyöngyökből (klasszikus is, meg nem is). Mellbevágó Szlávics László Hidraulikus melldísz című kompozíciója és Óralánca (amely tulajdonképpen a szavak jelentésére épít, a szokott jelentést mozdítja el, veszi szó szerint) - vagy Dömötör Sámson László Tiarája (vö! töviskorona), Czinder Tünde drótmedálja: Kiűzetés a paradicsomból.  Emlékezetes Papp Anett Csavarkollekciója, dr. Csizmadia Annamária Babaház sorozata: a medálszerepben föllépő  antik gallér forradalmasítása fa, üveggyöngy, ezüst ás műanyag által.  Rékassy Bálint színes-vidám alumíniumvirágai - maga az öröm. 

Most ezt visszük magunkkal - az örömöt. A tárlatot érdemes akár többször is végigböngészni.