Megérint és beszippant a textil - Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár igazgatója megkapta a Cs. Szabó László-díjat

 Cebula Anna jövőre jubilál: akkor lesz 30 éve, hogy – 1994-ben – a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének vezetője lett. 2012-től a képtár igazgatója, 2003-tól a Textiltriennálék társkurátora. Ő az, aki – ahogy a díj laudációja is mondja – a Szombathelyi Képtár többezres kortárs textilgyűjteményének muzeológusi rendszerezését végzi és irányítja. A lódzi Központi Textilmúzeum által rendezett triennálék nemzetközi bizottságának magyar főkurátora volt. Mintegy száz saját koncepciójú kiállítást rendezett, számos publikációja jelent meg. Fő rendezője és házigazdája a Szombathelyi Textilbiennáléknak, illetve Textiltriennáléknak. Anna apai ágon a lengyel, anyai ágon a magyar kultúrában gyökerezik, és ez a kettős kötődés inspirálóan hat a munkájára is. Lengyelországban, Torunban született, kisgyerekkorát ebben a gyönyörű városban töltötte.

 A szombathelyi középiskolai évek után ismét lengyelországi tanulmányok következtek: – Kopernikus is Torunban született – és én arra az egyetemre járhattam, ahova ő járt: a krakkói Jagelló Egyetemre. Mindig eszembe jutott, hogy azt a kőkorlátot a lépcsőn ő is érintette, amit egyetemistaként én is megérinthettem a Collegium Maiusban. 1989- ben a Lengyel Köztársaság ösztöndíjának köszönhetően jutottam ki Krakkóba. Az egyetemen a második éven kellett specializációt választani. Nem, nem a textilt választottam, hanem az építészetet és az urbanisztikát. Ennek pedig Torun, a szülővárosom az oka. A szüleim – amikor Lengyelországban éltünk – tolmácsként is dolgoztak, és a delegációkat édesanyám kalauzolta az időközben az UNESCO Világörökség listájára is fölkerült történelmi óváros gyönyörű, több évszázados épületei között. Én pedig négy-öt évesen mentem vele, figyelmesen hallgattam: elbűvölt az óváros, lekötött, amiről édesanyám beszél. Ha ma a hobbim – és a munkám – a textilművészet, akkor „a hobbim hobbija” az építészet és az urbanisztika, ami máig lenyűgöz. 

Arra is engedélyt kaptam az egyetemen, hogy magyar műemlékből írjam a diplomamunkámat: ez volt a jáki templom – és annak díszítőelemei. Amikor aztán 1994- ben, friss diplomás művészettörténészként visszajöttem Magyarországra, állást kerestem. Így tudtam meg, hogy a képtárban megüresedett a textilgyűjtemény-vezetői állás. Bár kortárs textillel az egyetemen „középkorosként” kevéssé adódott dolgom, a textil iránti vonzódásom mindig is megvolt, mert Lengyelországban a lányokat technikaórán nem fúrni-faragni tanították, hanem hímezni, varrni, sütni-főzni. Úgyhogy már hatodikos koromban varrni tanultam. Az anyagok megismerése nagy élmény volt, és később is – már „textiles koromban” – sokat segített, hogy azonnal tudtam, hogy ez selyem, ez pamut, ez jacquard. A nyersanyag felismerése fantasztikus élmény. Amikor pedig először beléptem ide, a képtárba, és Salamon Nándor igazgató úr bevitt a raktárba, akkor én beszippantottam a levegőt, és kiszaladt a számon: „Milyen finom illat van”. Mire ő: „Hát, maga az első művészettörténész, aki a naftalinszagra azt mondja, hogy jó illat”. 

Akkor én azt mondtam neki: „Igazgató úr, ígérem, hogy ezt a textilgyűjteményt én szó szerint és átvitt értelemben is megszellőztetem a világban”. Már nem él Salamon Nándor, de: Igazgató úr, úgy gondolom, álltam a szavamat, a textilművészet elismertetését Európa-szerte igyekszem véghezvinni. Ugyancsak korai élménye a képtári textilgyűjteményből, hogy amikor megpillantott egy kiállításról visszatért, kiterített Péreli Zsuzsa-művet, megkérdezte, megérintheti-e. 

A válasz: „Hát persze, te vagy a gazdája.” – Fantasztikus dolog, hogy hozzáérhetek egy ilyen neves művésznek az alkotásához – máig ezt érzem. Vigyázok őrájuk. És ismeri mindet, mint a tenyerét. A textilgyűjtemény körülbelül kétezer tételt – 2500 darabot – számlál. És Anna vezetésével, a kollégák odaadó közreműködésével, pályázati támogatással katalógusok készültek: óriási teljesítmény. A nemzetközi miniatűrtextil-gyűjtemény, a fal- és tértextilgyűjtemény, az alkalmazott-textil-gyűjtemény – impozáns katalógusok képében is hozzáférhetők. – Bízom benne, hogy jövőre a Rózsa Anna Gyűjtemény katalógusa is elkészülhet – ezzel válik teljessé a kép. Jövőre pedig: Textiltriennálé. Máskor ilyentájt szokott szatyrokkal érkezni a postás a képtárba. Most először azonban digitális platformon várják az alkotók jelentkezését: kíváncsian várjuk a textilművészet meglepetéseit.