Varga Imre szobrászművész 100 éve született

Gyermekkorát nagyapja siójuti birtokán töltötte. A székesfehérvári reálgimnáziumba, majd a budai cisztercita gimnáziumba járt, tanulmányait Szombathelyen fejezte be, s már középiskolásként szerepelt akvarelljeivel és rajzaival egy párizsi csoportos kiállításon. Érettségi után a Műegyetem áramlástechnikai tanszékén lett katonai ösztöndíjas, a katonai Akadémia elvégzése után repülőtisztként szolgált, a második világháború vége amerikai hadifogságban érte.
    Hazatérése után Siófokon élt, majd 1948-ban Budapesten lett gyári munkás. 1950-ben vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Pátzay Pál és Mikus Sándor tanítványa volt, diplomáját 1956-ban szerezte meg. A következő évben állították fel Mackók című játékos mészkő szobrát egy gyöngyösi iskola udvarán és Madarak című szobrát a hegyeshalmi pályaudvar előtt - a kalickából szabadulni vágyó galambokat ábrázoló szoborral a művész elment addig a határig, amíg elmehetett. Ezután szilenciumra ítélték, de nem a szoborért, hanem azért, mert amikor a forradalom idején, 1956 októberének végén egy barátjával lelakatolták az Iparművészeti Múzeum feltört kapuját, hátán önvédelmi célból egy géppisztoly lógott.
    A művészi életbe 1965-ben Prométheusz című krómacél szobrával tért vissza, amely itthon megütközést keltett, de egy belga művészettörténész megvette és felállíttatta az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Múzeumban. Varga Imre első önálló kiállítását 1967-ben rendezték, a kortárs művészetbe igazán 1972-es tihanyi tárlatával robbant be.
    Munkásságának fő területe a köztéri szobrászat volt, világszerte több mint 150 szobra áll. Alakjait emberközeli helyzetben ábrázolta, mohácsi Lenin-szobra például a lépcsőn lefele menő, a sztálini szimbólum- és eszmerendszertől elforduló embert mutatta meg. 1986-ban a Vérmezőn állították fel monumentális Kun Béla-emlékművét, amely 1991 óta a Memento szoborparkban látható. Radnóti-emlékműve a kockakő-burkolaton álló, fakorlátra támaszkodó, zsebében verseit rejtegető költő bronzalakjával idézi a tragikus kort. Károlyi Mihály-szobra a magára maradt politikust ábrázolja, az alak fölött nem-találkozó gótikus ívek a demokratikus fejlődés kiforratlanságát, befejezetlenségét sugallják. (Ezt a munkáját a budapesti Kossuth térről, a Parlament mellől 2012-ben Siófok-Széplakra helyezték át.) A szintén siófoki születésű operettkomponista Kálmán Imre szobra a balatoni város vasútállomása előtti zenepavilonban látható, egy másik, a hintón üldögélő Krúdy Gyula szobra pedig a Jókai parkban áll (utóbbi a nyíregyházi Hazatérés című szobor másolata).
    Mitológiai alakjai (Zeusz, Pallasz Athéné, Orfeusz és Euridiké, Ikarusz) egy transzcendens világba visznek, akárcsak bibliai tárgyú művei. A Dohány utcai zsinagóga kertjében található Holokauszt-emlékműve, a gránit talapzaton álló krómacél fűzfa sok ezer levelén áldozatok nevei olvashatók. A Budapest II. kerületében, a Szilágyi Erzsébet fasorban látható Wallenberg-emlékműve Ovidius epigrammáját idézi: Solus Eris, azaz egyedül maradsz.
    2006-ban állították fel Hajdúböszörményben 1956-os Dávid és Góliát emlékművét, Mohácson a mohácsi csata emlékművét, 2008-ban Hódmezővásárhelyen avatták fel Rapcsák András volt polgármester általa készített márványszobrát. 2009-ben a budapesti Lövölde téren állították fel Arthur Koestler író szobrát, 2011-ben a reformkorban Kisfaludy gőzhajót avató Széchenyi István emlékművét Siófokon, Vörösmarty-szobra a kaposvári színház előtt áll. 2015-ben állították fe a budapesti Nemzeti Színház előtt Schwajda György rendezőről készített egész alakos szobrát.
    Művészportréi közül a legismertebbek közé tartozik Liszt Ferenc erkélyen álló, félig lombok mögé búvó alakja Pécsett, a püspöki palota oldalerkélyén, és az idős mester széken ülő szobra a szentendrei Czóbel-múzeum udvarában. Párizsban, Londonban és Brüsszelben Bartók-szobra áll, művei láthatók Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában, Jemenben és Izraelben. A római Szent Péter-székesegyház altemplomának magyar kápolnájába készült szobrán Szent István ajánlja fel a koronát a kisded Jézust tartó Máriának, a hátteret az ősi magyar hitvilág szimbólumai, a csodaszarvasok domborművei alkotják.
    Varga Imre pályafutása során portrékat, díszítő- és kisplasztikákat, táblaképeket, grafikákat készített. 1983 óta állandó kiállítása van Óbudán, a Laktanya utcában, az utca másik, Fő tér felőli végén a Várakozók (Esernyősök) című kompozíciója áll. A németül, angolul és franciául is beszélő művész a szobrászat mellett festett és verseket is írt.
    Művészi pályafutásának elismeréseként 1969-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1973-ban Kossuth-díjat vehetett át, 1992-ben Herder-díjas, 2003-ban Prima Primissima-díjas lett és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje polgári tagozatának kitüntetésében részesült, 2016-ban megkapta a Nemzet Művésze címet, díszpolgárává választotta Budapest, Hajdúböszörmény és Siófok is. A művészt 1989-ben a francia Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozatával tüntették ki, az Európai Akadémia tagja volt, 2002-ben megkapta a német Szövetségi Érdemkeresztet. 2003-ban a Brit Portrészobrászok Szövetsége neki adományozta a Jean Masson-Davidson-díjat - ezt különösen megtisztelőnek érezte, hiszen szerinte a szakmabeliek által odaítéltnél nagyobb kitüntetést szobrász nem kaphat.
    A kortárs magyar szobrászművészet iskolateremtő megújítója 2019. december 9-én, 97 éves korában halt meg, végakaratának megfelelően szülővárosában, Siófokon helyezték örök nyugalomra.