A művészet annyiféle, ahány szemüvegen keresztül nézzük a világot

Pálóczi Zsuzsanna igazgatóhelyettes kiemelte a művész életútjának főbb állomásait, valamint különleges látásmódjának részleteit.
- Krepsz István tanárember, akinek egyik "kenyere" a beszéd, de ma mégis kizárólag gondolatai, képzelőereje és tehetsége leképezett végeredményével szembesülhetünk. Az alkotó megtette a magáét, hiszen művei itt lógnak az ódon falakon - hangzott el a bevezetőben. 

A festőművész 1956-ban született Zalaszentgróton, amelynek aranyodi részén él és alkot manapság is. A zalai dombokat csak egy rövid kitérő erejéig hagyta el akkor, amikor elvégezte a Pécsi Tanárképző Főiskolát, földrajz-rajz szakon, ahol mestere Soltra Elemér volt. A főiskola után visszatért szülővárosába, ahol egykori Alma Materében, a Deák Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban tanított egészen nyugdíjazásáig. Diákok ezreivel ismertette meg a művészet titokzatos világát. 

Nyarai egy részét - több, mint tíz évig - egy másik gyönyörű környezetben, Kőszegen töltötte, állandó részvevője volt ugyanis a képzőművész rajztanárok kőszegi művésztelepének és kiállításainak. 

Művészetére hatással volt több évtizedes szenvedélye, a vadászat, amellyel ugyan már felhagyott, de a zalai dombság máig visszatérő témája festészetének, ahogy a Krúdy-féle színes fantáziavilág, Szindbád szerelmei és Velence sokfélesége is gyakran jelenik meg vásznain. 

Krepsz István szeret körbejárni egy adott témát. Van sorozata Velencéről, Kőszegről, Krúdy világáról, pléh Krisztusokról, angyalokról és a Balaton-felvidékről is. Álomszerű, szürrealista alkotási módok, valamint tisztán kubista, konstruktivista szerkesztési elvek érvényesülnek alkotásain. Ugyanakkor vannak képei, amelyeket különös kettősség jellemez: a kallósdi Árpád-kori kerektemplomot például a kép közepén a maga realisztikus valóságában ábrázolja úgy, hogy körülötte látjuk az épületet elemeire - boltívekre, csúcsíves ablakokra, geometriai alakzatokra - bontva. Kép a képben, két szemléletmód egy képen belül. 

-Kubista, konstruktivista képei dekoratív, ragyogó színvilággal párosulnak: a kék, a vörös, a narancs és a sárga színek ritmust, dinamikát adnak a festményeknek. Játékos, meseszerű és kaleidoszkóp-szerű műveket alkot, szereti a geometrikus absztrakciókat, sokszor teregeti ki a síkba az épületeket. A hullámzó Balatont vagy a zalai dombokat hullámvonalakkal, ívekkel, az ódon épületek falait szögletes formákkal ábrázolja és bontja tovább. Az alkotó sok esetben a tér és idő fogalmát is belerejti a képeibe. Az ablak-, az ajtó- és a kapumotívum az idő végtelenségét szimbolizálja. Képein ugyanúgy fejre állítja gondolatokat, dombokat, ahogy legbelső énünk is felfordítja a valóságot. Szürrealisztikus festményei szimbolikus tartalmakat hordoznak, a kék dominanciájával. Örök emberi problémákra keres választ, utalva a lélek szenvedéseire, a szorongásra, a boldogság utáni vágyra, az egyedüllétre és magányosságra - hangzott el.

A festőművész a korunkra jellemző elidegenedésre és a néha bizony eléggé ijesztő valóság ellensúlyozására keres és talál magának egy álomvilágot, amelyről így nyilatkozik: megalkotom az elképzelt világot, amelyben szívesen élnék. Az adott témához azonban - megszüntetendő a teljes lezártságot, egybeszerkesztve több teret - rögtön hozzá festek egy menekülési utat, egy egérutat az emberi léleknek. 

Krepsz István festészetében rendszeresen visszatérő motívum a kapu, a madár, az ablak, a sakk a lépcső és a lélek. A művész által kedvelt kék szín például a sakk logikájával, a megelevenedő sakkfigurákkal jelenik meg képein. Ahogy az alkotó mondja: a tábla kockáival, kockáin játszódik az egész élet, mintegy sakkos meseként, a királytól a parasztig. Az emberi viszonyok, a harcok köszönnek vissza a sakktábláról. Más képein a centrifugális erő hatására meggörbül a tér, a kép húzza, repíti tovább a nézőt a fény felé.

Krepsz István egész művészetére jellemző Réti István gondolata: a művészet annyiféle, ahány szemüvegen keresztül nézzük a világot. 

-Tanítok, rajzolok, festek, kiállítok - foglalta össze mindennapjait az alkotó, aki számára a tanítás teremtette meg annak a lehetőségét, hogy azt fesse meg, ami a lelkében megszületik, hiszen így nem válik kiszolgáltatottá a megrendelőnek. 

-Ahányféle érzelmünk van, annyiféle stílus társul hozzá, ugyanúgy, mint a zenében. Van, hogy heavy metált hallgatok festés közben, van, hogy rock and rollt, máskor komolyzenét. Ahogy változik az érzelmi hozzáállásom, úgy váltogatom a zenét miközben festek. Olyan a festészet, mint a több nyelven beszélés. Otthon kell lennem a klasszikus technikában, vonalvezetésben, színvilágban vagy éppen a szürrealista konstruktív vonalvezetésben és képalkotásban. A világ sokkal színesebb annál, mintsem egyféleképpen ábrázoljuk - vallja művész. Ezt a sokszínűséget tükrözi a Körmenden megnyitott tárlat is, amelynek mottója, a francia romantikus festőtől Delacroix-tól való: A kép első számú kötelessége, hogy ünnep legyen a szemnek.