Tóth Ákos a trapézon, szőlőszemek a földön - Az apostol a celldömölki Soltis Lajos Színházban

Az apostolnak a Petőfi-életműben különleges helye van, a költő halála utáni évtizedekben voltaképpen (néhány kivételtől eltekintve) nem vett róla tudomást az irodalomtörténet, annyira nem illett a Petőfiről – a “nép derűs derűs fiáról” - alkotott képbe. Ezen már túl vagyunk, akkor is, ha tulajdonképpen még mindig ahhoz a legelső kánonhoz képest olvassuk, értjük (értjük félre) Petőfit. Az biztos, hogy Az apostol ma is tud meglepetést szerezni, nem föltétlenül úgy, hogy egy csöndes őszi estén fölütjük a Petőfi-összest az 1848-as elbeszélő költeménynél, és egyszuszra végigolvassuk, bár az sem elvetendő vállalkozás. 

A színház a legalkalmasabb közeg, hogy megnyissa a mának ezt a nagyszabású, nyelvi megformáltságában is különleges és radikális történetet, amely egyén és közösség viszonyát firtató problémafölvetésében akár a Madách-tragédiához fogható. A “szőlőszem-hasonlatra” minden bizonnyal emlékszünk még az iskolából – és éppen ez, a híres szőlőszem-hasonlat nyer radikálisan új, időszerű értelmet a celldömölki előadásban. A Soltis Lajos Színház és az Ádám Jenő AMI közös produkciójában, Pesti Arnold rendezésében elsősorban stúdiósok lépnek színre – példás, élvezetes, átélt összjátékban -, a címszerepet azonban a Soltis-színház társulatának nélkülözhetetlen tagja, Tóth Ákos játssza. Íme: az egyén és a sokaság viszonya eben a választásban is megnyilvánul (bár aztán a sokaságból is fölismerhető arcok tűnnek elő - ez a stúdiósok és a rendezés érdeme). A szinte meglepően éretten, jó helyről megszólaló Oláh Julianna teszi föl a kérdést – “Ki vagy, csodálatos teremtmény?” -, és a komolyság, a tragikum, az elveszettség, az esendőség és elhivatottság mellett Tóth Ákos/Szilveszter lényében  minden pillanatban ott lappangó, de a láthatatlan kötéltánc közben félre sose billenő irónia-önirónia révén már az első pillanatban kialakul körülötte az az erőtér, amely megköti a néző figyelmét és végig megtartja az előadást. Sok van, mi csodálatos - sejlik föl a sokértelmű  ókori görög állítás; vagy ahogy Spiró György mondja: "Sok  minden észveszejtő, de az embernél semmi sem észveszejtőbb." Mondja ezt  egy messiás-történetben; és messiás-történet Az apostol is.  Tóth Ákos ráadásul dramaturgként is jegyzi az előadást: Az apostol vadonatúj színpadi átiratát látjuk, a színház törvényeinek engedelmeskedő szerkezeti változtatásokkal, szövegbetoldásokkal – amelyek nem gyengítik, inkább erősítik az eredetit. (Mondjuk azt, hogy meglehet: Petőfi ma így írta volna meg?) 

A szinte üres, ezért aztán mágikus színházi teret praktikusan tagolja, a játékot világosan szervezi a néhány jól elhelyezett, vagy épp mozgatható és többfunkciós díszletelem. Az iskolai tábla tábla is, meg nem is: elrejt, helyszíneket jelez, tájékoztat, eligazít – miközben némi iróniával arra is utal, hogy lám, ez itt tananyag; csak hát kicsit máshogyan. Jó volna, ha minél több diák látná az előadást. Addig is lássuk azt a híres hasonlatot: 

„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.”

Szilveszter távlatos-romantikus reménye ez Az apostolban. A celldömölki átiratban a nagy szőlőzabálás után széttaposott szőlőszemek lapulnak mindenfelé a színpadon. Úgy tűnik, a Föld megérett – de nem a nagy lelkek által, és nem azért, hogy az emberek lakomázzanak. (“…földünkön az idő érik” – írta 1926-ban József Attila. A szőlőszem egyszer csak elérhető távolsággá: üveggolyóvá változik a néző képzeletében.) Miközben különös erővel hangzanak el a színpadon Az apostol (a felvilágosodásban gyökerező) alapmondatai. Hogy például: “Mi joggal bánt embert az ember?” 

A premiert ünneplő hosszú, telt házas vastaps közben pedig felötlenek Esterházy Péter mondatai “erről  a Petőfi nevű légtornászról”, aki “minden pillanatban, minden mozdulatával és minden mozdulatlanságával, álmában és ébren és félálomban, egyedül vagy barátai karjaiban, azt hirdetné… nem, nem hirdetné… csak állítaná, létezésének módjával állítaná, csöndesen és megfellebbezhe-tetlenül, amit már-már elfelejtettünk, hogy a légtornász főként nem elismert vagy el nem ismert (…), hanem ő a LEVEGŐ URA. Bizony. Csak ő. És ő, a levegő ura, mindennap föláll a kopott trapézra, bajusza mulatságosan billeg, drágáim, így szól halkan, és belefúrja magát a levegőégbe föl, föl, mindennap, érettünk meg persze magamagáért”.

Petőfi Sándor: Az Apostol

A Soltis Lajos Színház és a Celldömölki Ádám Jenő Alapfokú Művészeti Iskola közös produkciója Celldömölkön, a Koptik Odó utcai Soltis-színházban
Rendező: Pesti Arnold

Dramaturg: Tóth Ákos

Zene: Gregorich Bálint

Plakát: Szalai Sára

Játsszák: Badics Zsófia, Hérincs Lili Abigél, Horváth Jázmin, Kondics Kitti, Maradics Márton Lukács, Marosi Ákos, Oláh Julianna, Pörneczi Zsófi, Rabi Martina, Szalai Sára, Tóth Ákos, Vlasits Boglárka